Képviselőházi irományok, 1875. VII. kötet • 256-286. sz.
Irományszámok - 1875-278. Törvényjavaslat a békebiróságról
260 278. szám. A választott békebiró tiszte 3 évig tart, s ezen hivatalát akarata ellenére bűnvádi ítélet vagy fegyelmi bírósági határozaton kívül csak az esetre vesztheti el, ha időközben oly körülmény állott volna be, mely őt a békebirói tiszt viselésére alkalmatlanná tenné vagy épen kizárná. A megyék, székek, vidékek, kerületek mindenik közigazgatási járása, a törvényhatósággal felruházott és a rendezett tanácsu városok, valamint a nagy községek, ha a békebirói tiszt gyakorlására külön tanácsnokot választottak — egy-egy békebirói járást képeznek, a városok azonban a körülményekhez képest több békebirói járásra is feloszthatók. IV. A békebiróság hatáskörének és eljárásának megállapításánál azon két alternatíva közül, vájjon a békebiróság előtti eljárásnál a bizonyítékok használata szoritandó-e meg? vagy a per anyaga korlátolandó? a javaslat az utóbbi utat választotta, s e részben azon szempontból indult ki, hogy a békebiróság hatáskörébe csak azon keresetek tartozzanak, melyek első tekintetre világosak, vagy melyek tárgya és természete nem bírja meg azon költségeket, melyekbe e pereknek a rendes bíróságok által való ellátása az államnak kerül, és melyek a felek által viselendő költségekkel arányban nem állnak. Annak szüksége, hogy a „solennis ordo judiciarius'' részletes és aprólékos formaságaitól némely csekélyebb fontosságú perek felszabaditandók, már a római és canonjogi törvényhozók által, mely jogok a müveit államok törvényeinek ma is alapját képezik, felismertetett és egy uj peres eljárás alapja vettetett meg. 1 mely a németjogba is átmenvén s a századok folyomán a gyakorlat, s a jogtudósok által tökéletesítve különféle alakban (Arres, Exekutiv — Manclats = Mahnverfahren) meghonosittatván. ina már valamennyi müveit állam által, több-kevesebb eltéréssel s kisebb-nagyobb körre szorítva elfogadtatott, s a csekélyebb fontosságú peres ügyeknek külön eljárás szerint s külön bíróságok által való ellátása mindenütt igen czélszerünek s üdvös hatásúnak bizonyult. Fényes példát szolgáltat e tekintetben Francziaország, hol a békebiróság az 1790. augusztus 10-ki törvény által a csekélyebb fontosságú peres ügyek elintézésére szerveztetvén, az intézmény oly előnyösnek mutatkozott, hogy a békebirák hatásköre 1838-ban kiszélesbittetett s 1842. évben a felebbvitellel megtámadható 71,771 Ítélet közül csak 5788 ellenében emeltetett jogorvoslat s ezek közül azon évben csak 1321 ítélet változtattatott meg. 1849. évben 51,867 Ítélet közöl csak 6625 Belgiumban pedig 1838—39. évben 4377 Ítéletből csak 232 tehát körülbelül 5°j u-a felebbeztetett. Átlag véve ugyancsak 5 0| 0-a felebbeztetik az ítéleteknek Angliában, hol a grófsági törvényszékek az 1846. évi „County Court act" alapján a 20 L. sterling értéket felül nem haladó személyes keresetekre felállíttatván ]8. r )0. augusztus 14-iki törvény által az ÖO L. sterlinget meg nem haladó keresetek is az emiitett bíróságok hatáskörébe utaltattak s 1848. évbem midőn a beperesitett követelések összege 1.340.802 L. sterlinget tett — 86,292 L. azonnal a kereset bejelentése után kifizettetett. Nem kevésbé jótékony volt azon hatás, melyet az uj eljárás a perek tartamának megrövidítésére gyakorolt, így például Poroszországban az átalános szabály szerint elintézett perek átlagos tartama 1 'j, év volt, a sommás és bagatell eljárás behozatala mán a perek amabban átlag kevéssel több mint 5 hó, a bagatell eljárás szerint pedig két hónál alig hosszabb idő alatt befejeztettek. A müveit államokban a csekélyebb fontosságú perek ellátására vonatkozó valamennyi eljárás a „príma facie coquitio" kifejezés alatt ismeretes alapelvre fektettetett s általán oly peres, ügyek tartoznak a különféle nevek alatt behozott sommás vagy gyors eljárás alá, melyek vagy a
