Képviselőházi irományok, 1875. VII. kötet • 256-286. sz.

Irományszámok - 1875-256. Törvényjavaslat a közadók kezeléséről

18 256. szám. 53. § A behajtás fokozatai: a megintés, a zálogolás, az árverés. Az évnegyed második havának második felében a községi közegek, illetőleg a kir. adóhi­vatalok által kiállított hátraléki kimutatások alapján: a) a községek elöljárói (városok polgármesterei) a községnél (községi és városi adóhiva­talnál) fizető adózókat hirdetmény utján és egyúttal ezen adózók közül azokat, kiknek évnegyedi tarto­zásuk 10 forintnál nagyobb, egyenként Írásbeli megintés utján ; b) a járási szolgabirák a kir. adóhivatalnál fizető adózókat egyenként Írásbeli megintés utján hívják fel hátralékaik befizetésére. Azok ellen, kik adótartozásukat az évnegyed második hava végéig le nem fizetik, az év­negyed harmadik havában a zálogolási eljárás alkalmazandó. A zálogolás tárgyát képezik az adó­zónak összes készpénz-jövedelmei, követelései, ingó és ingatlan vagyona, ez utóbbi azonban csak azon esetben, midőn a hátralékosnak semmi néven nevezendő ingó vagyona vagy jövedelme nincsen. Ha a zálogolás napját követő 15 nap alatt a behajtandó hátralék járulékaival együtt le nem fizettetik, a lefoglalt ingó javak nyilvános árverés utján eladandók. A zálogolásnál és árverésnél követendő eljárást szabályozzák az alább következő 54., 55., 56., 57. és 58. §§-ok. 54. §. Az ingók lezálogolásánál a következő eljárás követendő: 1. A zálogolást-teljesitő a végrehajtás helyére megy, ott két becsüs közbejöttével a tulaj­donosnak vagy megbízottjának, vagy ezek. távollétében két tanúnak jelenlétében az adóhátralékosnak ingó vagyonából annyit foglal le zálogul, mennyi az adóhátralék és az 56. §. értelmében járó adó­behajtási illetékek fedezésére kívántatik. 2. Mindenekelőtt az adózónak készpénz-jövedelmei és pénzbeli követelései foglalandók le és a megtörtént foglalásról az illetők azon felhívással értesitendők, hogy a lefoglalt összeget esedé­kessége napján ne az adózónak, hanem az értesitvényben megnevezett pénztárnak fizessék. Ha az illető ezen értesítvén y vétele után a lefoglalt összeget a hátralékosnak vagy bárki másnak kifizeti, a végrehajtás a letiltott összeg erejéig ő ellene intézhető. 3. A 2-ik pontban említett jövedelmek hiányában, a könnyen pénzzé tehető ingóságok foglalandók le, elvül tűzetvén ki, hogy az adóhátralék az adó-kötelezettre nézve minél kevésbé sértő és kártékony módon biztosíttassák, nevezetesen: hogy oly tárgyak, melyeknek eladása által az adó­kötelezettnek nagyobb kár okoztatnék, mintsem az adóhátralék fedezésére elkerülhetlenül szükséges, a mennyire lehet, megkíméltessenek s a kéznél levő tárgyak közül mindig azok foglaltassanak le, melyeket az adózó maga jelöl ki, feltéve: hogy e tárgyak egyszersmind könnyen el is adhatók. 4. A zálogolás alól azonban kivétetnek: a) a végrehajtást szenvedőnek és családjának szükséges ágy ós ágynemű; b) ugyanazoknak szükséges öltözéke; c) az egyetlen vagy utolsó darab haszon-marha és annak egyhavi takarmánya; d) a földmivelésre szükséges eszközök; e) a gazdaság folytatására nélkülözhetlen igás-marha; f) az adózónak ipar üzésére, vagy a napszámosnak munkájára nélkülözhetlen mű­szerei; illetőleg

Next

/
Oldalképek
Tartalom