Képviselőházi irományok, 1875. VI. kötet • 200-255. sz.

Irományszámok - 1875-254. Törvényjavaslat a magyar keleti vasut megvételéről

276 254. szám. Ez ügynek rendezését az akkori kormány olykép vélte eszközölhetőnek, ha a törvényhozás egyrészt utasítván a kormányt, hogy a társulatot e részbeni működésében, nevezetesen oly pénzintézetnek megnyerésében segítse, mely ugy az osztrák nemzeti bank kölcsönének, valamint a bank-eonsortium felül való követelésének kifizetésére szükséges uj kölesönt a 2-od sorozatú kötvényekre mint zálogra előlegezzen, másrészt pedig, ha felhatalmazza a kormányt, hogy e pénzintézettel szemben jótállást vállalhasson el arra nézve, hogy az állam-garantiának az alapszabályszerű részvényekre eső része első helyen a 2-od sorozatú kötvények kamataira, illetőleg az e kötvényekre, mint zálogra adott kölcsön után járó kamatok fizetésére fog fordíttatni. Ily módon vélvén az akkori kormány a társulatot a esőd bejutástól megmenteni. A társulat pénzügyi helyzete ez időben a volt pénzügyi s közlekedési ministernek 1873. deczember 4-én (országgyűlési irom. 400. sz. 1873.) kelt jelentése szerint a következő volt. A pálya-építésre fordíttatott addig: a) a társulati értékek eladásából befolyt . 52.074,635 frt, b) a kormány részéről az engedélyszerü kötelezettségen felül teljesített munkálatok czimén előlegezett * . . 1.500,000 frt, c) a bank-eonsortium által adott kölcsön . . . . . 17.000,000 frt, á) a kormány által addig adott építkezési előlegek . . . . 2.325,750 frt. Ezen- utóbbi két összeg, valamint a pálya építésének befejezésére a tordai 1-13 mórtföld hosszú szárnyvonal kiépítése nélkül még szükséges volt mintegy 1.754,000 frt, a tordai szárnyvonalnak, mint első rendűnek kiépítésére megkívántató 476,000 frt, ennek másodrendükép leendő építésére 326,000 frt, azon tételek, melyeknek fedezése azon időben még nem volt biztosítva. Kellett tehát akkor részint a pálya teljes befejezésére, részint a visszafizetendő kölcsönök megtérítésére összesen a tordai szárnyvonallal együtt . . 21.550,750 írt, illetőleg 21,405,750 frt, mely összegnek tényleges értékben való beszerzése volt szükséges. A társulat egyáltalában nem volt azon helyzetben, hogy tartozásainak visszafizetésére megkívántató pénzt megszerezze. A társulat hitel-képességének emelkedése a vasút ügyeinek rendezése előtt remélhető se volt E rendezett viszonyt a törvényhozástól se lehetett várni, mielőtt a vasút ügyeinek megvizsgálására kiküldött vasúti és pénzügyi bizottság jelentését benyújtaná. Szükséges volt tehát a függő adósság ügyét a vasút ügyétől külön választani annyival is inkább, mivel a bank-eonsortium kijelentette, hogy a visszafizetés határidejét a vasút ügyeinek rendezéséig meg nem hosszabbithatja, mindazáltal sikerült a kormánynak a- visszafizetés határidejét 1874. évi január 31-ig meghosszabbíttatni. . A függő kölcsön állandósítása iránt ezután a magyar átalános hitelbankból s társaiból a'akult uj bankár-consortiummal indíttattak meg a tárgyalások s tett is ezen bankár-consortium egy ajánlatot, mely szerint késznek nyilatkozott a 2-od sorozatú kötvényekre tiz milló forintot előlegezni, mely előlegezési ügylet hét hónapi tartamra terjed s az előlegezett összeg után 9°|

0 kamat fizetendő ; de viszont kikötötte magának a consortium, hogy a kötvényeket azok visszavételéig bármikor egészben vagy 600,000 írtnál nem kisebb részletekben &1%% áron arany árfolyam szerint tulajdonul átvehesse. Ezenfelül kikötötte a bank-eonsortium, hogy ezen kötvények kamatainak és törlesztésének fizetéseért a magyar állam a kész-fizető kezességet elvállalja s az évi járadék kifizetésének kezelését a magyar állam vegye át. A kormány átlátta ugyan e feltételek súlyos voltát, mindazáltal tekintve azt, hogy e kötvényeknek már most feltétlenül leendő megvételére kilátás nem lehet, továbbá, hogy nagyobb op-