Képviselőházi irományok, 1875. VI. kötet • 200-255. sz.

Irományszámok - 1875-223. 1876. évi IV. törvényczikk a dohányjövedékről szóló 1868. évi XIV-ik t.-cz. és az érvényben lévő dohányjövedéki szabályok némely intézkedéseinek módositásáról

223. szám. 145 A kivitelre, valamint saját használatra való dohány-termelési engedélyek megadása azonban jövőre is a pénzügyigazgatóságok hatáskörébe tartozik. ' 2. §. Az 1868. évi XIV. törvényozikk s az abban fentartott dohány-jövedéki szabályok hatálya a volt katonai határőrvidékre is kiterjesztetik, 3. §. Az 1868. évi XIV. törvényozikk 7. §-ában a saját használatra való termelésre engedélyezett minden • öl után húsz krajczárban megállapított fogyasztási illeték az ugyanott megszabott felügyeleti illeték fentartása mellett, 1876. termelési évtől kezdve negyven krajczárra emeltetik fel: A volt katonai határőrvidék azon lakosai részére azonban, kik az ott érvényben álló szabályok folytán • ölenként egy —^ és három W krajozár fogyasztási illeték fizetése mellett termeltek eddig saját használatukra dohányt, a fogyasztási illeték minden Q öl után húsz krajczárban, az ezen felül fizetendő felügyeleti illeték pedig minden egyes engedély után az idézett törvényozikk 7-ik szakaszában egy forintra megszabott felügyeleti illeték felében vagyis ötven krajczárban állapittatik meg. Azon termelők részére, kiknek családjaikban az 1873. évi október 1-ső napját megelőző időből végvidéki katonai rokkantak vannak, ez utóbbiak élete fogytáig, az* eddigi D ölenként V'lt** krajczárban fennálló engedély-dij, a mérsékelt felügyeleti dij mellett fentartatik. 4. §. A volt határőrvidéken még fennálló házközösségek számára saját használatra való dohánytermelésre az engedély a házfőnök nevére állitandó ki s az engedélyezendő tér tekintetében fennálló azon szabály, mely szerint oly házközösségnek, melyhez tiz férfinél kevesebb tartozik, negyven; oly házközösségnek, melyben a férfiak száma tiztől húszig terjed, nyolozvan; a hol pedig húsz férfinél több van, száz Q öl adandó, fentartatik. Ha valamely házközösség feloszlik, az abból kiváló egyes családok részére, a saját használatra való dohány-termelési tér az 1868. évi XIV. törvényozikk 6. §-a szerint lesz kiszabandó. 5. §. A saját használatra való dohány-termelésről szóló engedély-okmány csakis a termelésre következő év végéig szolgál fedezetül a dohány-termelésre engedélylyel biró termesztőnek, a birtokában levő saját termeléséből származó dohánykészletre nézve. Az tehát, ki ez időhatáron tul tart dohányt az előbbi év terméséből, azt a mennyiség megjelölésével az illetékes községi elöljáróságnak még a határidő eltelte előtt szóval vagy Írásban bejelenteni tartozik, az elöljáróság ezen körülményről annak valósága felderítése mellett a pénzügyi igazgatóságnak haladéktalanul írásbeli jelentést tenni köteles, mire a pónzügyigazgatóság, ha oly bebizonyított körülmények fenn nem forognak, melyek a termelő azon állítását, hogy a feljelentett dohánykészlet annak előbbi évi terméséből származik, megczáfolják, a dohány elfogyasztására további határidőt szab ki. Ellenkező esetben, ha tudniillik a bejelentés elmulasztatott, a határidő lefolyása után talált dohány, mint jogtalanul birtoklott, jövedéki eljárás alá vétetik. 6. §. A kincstár számára beszállított vagy külkereskedésre termelt dohányból, az 1868-ik évi XIV. törvényozikk 8. §-ában megjelölt egyének részére meghagyandó dohány-mennyiség az 1876. termelési évtől kezdve, fejenkint tiz kilogrammban, az ezen dohányért fizetendő fogyasztási illeték pedig, minden fél kilogramm (ötszáz gramm) után harmincz krajczárban állapittatik meg. KBPVH. IEOMÁNY 1875-78 VI. 19