Képviselőházi irományok, 1875. VI. kötet • 200-255. sz.

Irományszámok - 1875-221. Az osztályok előadóiból alakult központi bizottság jelentése, a kir. biróságnál és ügyészségeknél alkalmazandó fizetési fokozatokról szóló törvényjavaslat tárgyában

138 221. szám •|. alatti melléklet a 221. szánni irományhoz. Különvélemény a kir. bíróságoknál és ügyészségeknél alkalmazandó fizetési fokozatokról szóló törvényjavaslat iránt beadott központi bizottsági jelentéshez. A II., HL, IV. és VI. osztály előadói az V. osztály előadója által hozott elvetési határozathoz nem járulhattak, hanem kapott utasításukhoz képest a kir. bíróságoknál és ügyészségeknél alkalmazandó fizetési fokozatokról szóló 5*2. sz. tjvlatot, az igazságügyi és központi bizottság véleménye ellenében fentartani kívánják és annak átalánosságban a részletes vita alapjául leendő elfogadását a t. háznak ajánlják. Mert: Igaz ugyan, hogy a volt képviselőháznak 1875. évi márczius 16-án 4727. sz. a. egyhangúlag hozott határozati javaslata, a jelen képviselőház elhatározására önmagában döntő befolyást nem gyakorolhat, mindazonáltal a különvéleményt beadó osztályok előadói az igazságügyi ós központi bizottságnak sem ezen, sem a bírói függetlenséget a megélhetési minimum és egyéb szempontokból megtámadottnak állitó érvelését el nem fogadhatják, hanem tekintettel arra, hogy az állam pénzügyi viszonyai időközben jobbra nem fordultak, sőt hogy a kérdéses határozat elfogadása óta már ezen képviselőház igen érzékeny adóemelések által is volt kénytelen oda törekedni, hogy végre az állam bevételei és kiadásai közötti egyensúly legalább megközelittessék -— miután pedig ezen, Magyarország hitelképességére feltétlenül szükséges és összes közgazdasági viszonyaink jobbra fordultának előfeltételét képező czél elérése soha sem fog lehetővé válni, ha mi a már tett, de tovább nem folytatható adóemelés kapcsában egyszersmind a takarékosság elvét az állami organismus minden ágában hajthatatlan következetességgel az eszélyes lehetőség legvégső határáig nem viszszük: annálfogva a különvélemény beadói, bár a szőnyegen lévő törvényjavaslat magábanvéve nyomban nem fog is nagy pénzügyi eredményeket előidézni, ezen eredményeket is biztosítani és annál inkább mielőbb elérni kívánják, mert teljes tudatában vannak annak is, hogy a folyton növekedő nyug'lijak már ez idő szerint, az 1871: XXXI. t.-czikk 11. §-ának e törvényjavaslatban is megóvott határozatai pedig a közel jövőben, az igazságügyi tárcza kiadásait a legkövetkezetesebb takarókosság mellett ismét lényegesen fogják felemelni, minek folytán azon szerény véleményben vannak a különvélemény beadói, hogy a képviselőháznak ezen tárcza keretében az igazságszolgáltatás kára nélkül tehető minden megtakarítást szívesen kell megragadnia s a jelen törvényjavaslatot, eltekintve attól, hogy az a volt képviselőháznak egy 1875. márczius 16-án egyhangúlag hozott határozati javaslata alapján nyujtatott-e be vagy sem? már a benne rejlő és most is fennálló takarékossági elvnél fogva elfogadandónak tartják. A különvélemény előadói tehát, miután „a pénzügyi szempontok ma is uralják a helyzetet" ezen most is ós még nagyobb mértékben fennlevő indokot annál erősebbnek és az eredmény kicsinylóse által meg nem czáfolhatónak tartják, mert ezen elv szigorú megtartása jelzi a jelen képviselőház minden cselekvényét, s mert ebből kiindulva, a jelen törvényjavaslat nemcsak a múlt országgyűlés határozatának, de a mostani országgyűlés ezen főszabályának is köszöni keletkezését, melyet a törvényjavaslat megbirálásánál annál kevésbbó hagyhatunk figyelmen kivül, miután a pénzügyi bizottság az 1875-ik évi igazságügyi budget-jelentéséhez hiven, az 1876. évi igazságügyi budget-jelentés ll-ik lap 2-ik kikezdése szerint a volt képviselőháznak 1875. évi márczius 16-án 4727. sz. a. e tárgyban kelt alaphatározatának végrehajtását az igazságügyministertől újból követelte s a jelen képviselőház 1875. évi deczember 6-án 528. sz. a. hozott határozatában ezen eljárást minden ellenvetés nélkül szinte magáévá tette.