Képviselőházi irományok, 1875. V. kötet • 171-200. sz.

Irományszámok - 1875-192. Az igazságügyi bizottság jelentése, a váltó-törvényről szóló törvényjavaslat tárgyában

88 192, szám. 94. §. A váltóadós azon kifogással, hogy a váltón akkor, midőn arra az elfogadás vagy más nyilatkozat vezettetett, valamely lényeges kellék hiányzott, a harmadik jóhiszemű váltóbirtokos ellen egyáltalán nem, mások ellen pedig csak annyiban élhet, a mennyiben bebizonyítani képes, hogy az utólagos kitöltés a létrejött megállapodás ellenére történt. 95. §. A kölcsönös követelések leszámításának csak akkor van herye, ha az adóst a mindenkori felperes ellen valódi lejárt váltóbeli vagy jogérvényes birói határozattal vagy birói egyezséggel megállapított pénzbeli követelés illeti. XVII. Külföldi törvényhozás. 96. §. A szenvedő váltókópesség külföldiekre nézve rendszerint azon ország törvényei szerint ítélendő meg, melyhez a váltókötelezett mint alattvaló tartozik. Azonban a saját hazája törvényei szerint váltóképességgel nem bíró idegen, a belföldön elvállalt váltói kötelezettségért felelős, ha őt ezen törvény szerint a váltóképesség megilleti. 97. §. A külföldön kiállított váltóknak és váltónyilatkozatoknak lényeges kellékei azon hely törvényei szerint itélendők meg, hol azok keletkeztek. Ha azonban a külföldön keletkezett váltó-nyilatkozatok a belföldi törvény rendeleteinek megfelelnek, a váltóra később vezetett és a belföldön keletkezett nyilatkozatok jogérvényessóge a külföldi törvény alapján meg nem támadható. Váltójogi hatálylyal birnak azon nyilatkozatok is, melyek belföldiek közt külföldön keletkeznek, habár csak a belföldi törvény rendeleteinek felelnek is meg. 98. §. A váltói jogok érvényesítése vagy fentartása végett külföldön teljesített cselekvények alaki kellékei azon hely törvényei szerint itélendők meg, a hol azok teljesíttettek. XVIII. Az óvás. 99. §. A váltó-óvásokat azon járásbirósági területen, melyen a közjegyzőnek székhelye van, a közjegyző, más járásokban a járásbiró, aljárásbiró, a járásbirósági jegyzők és aljegyzők teljesitik. 100. §. Az óvásnak magában kell foglalni: 1. a váltónak vagy a másolatnak és minden rajta levő hátiratnak s megjegyzésnek hű mását; 2. nevét vagy czégjét azon személyeknek, a kik részére és a kik ellen az óvás felvétetett; 3. az ovatolt személyhez intézett felszólítást, ennek válaszát vagy annak megjegyzését, hogy nem válaszolt vagy feltalálható nem volt; 4. névbecsülési elfogadás vagy fizetés esetében annak megemlítését, hogy ki által, kiért és mily módon lett a nóvbecsülós ajánlva és teljesítve ;