Képviselőházi irományok, 1875. V. kötet • 171-200. sz.

Irományszámok - 1875-192. Az igazságügyi bizottság jelentése, a váltó-törvényről szóló törvényjavaslat tárgyában

70 192. szám. vény belső becse, tudományos értéke teszi ajánlatossá, hanem azon élénk kereskedelmi összeköttetés is, melyben Magyarország Ausztriával és a Németbirodalommal áll. Az igazságügyminister ur által beterjesztett törvényjavaslat részletesen kifejtette azon indokokat, melyek a javaslat szerkesztésénél irányadók voltak. Az igazságügyi bizottság helyesli azt, hogy a javaslat a közönséges német váltó-rendszabály intézkedéseihez alkalmazkodott és ezzel követte azon államok példáját, melyek bár féltékenyen őrzik jogrendszerük önálló fejlesztését, a váltócodifieatio terén a különböző államok között, a lehető legnagyobb egységet törekszenek elérni. De nem helyeselte.a bizottság a beterjesztett törvényjavaslat készitósénél követett azon eljárást, hogy midőn egyrészt a közönséges német váltórendszabály intézkedéseihez alkalmazkodott, másrészt annak rendszerét a szó legteljesebb értelmében felforgatta és helyébe oly rendszert alkalmazott, mely nélkülözött minden szervezeti alapeszmét, mely nem követte a váltó-üzletek keletkezésének, megerősitésének és lebonyolitásának természetes menetét és az eredetiség látszatáért feláldozta magát a lényeget, a helyes beosztást, mely minden törvény egyik legfontosabb részét képezi. Az igazságügyi bizottság ezért szükségesnek találta a javaslat újbóli szövegezését és annak azon rendszer keretébe való illesztését, mely ugy elméleti mint gyakorlati szempontból elsőbbséget érdemel. Az igazságügyi bizottság azonban nemcsak a javaslat rendszerét változtatta meg, hanem a törvény lényegét illetőleg is számos módositást hoz javaslatba, a mely módositások a hazai viszonyokra és az élet szükségleteire való tekintettel a hézagok pótlását, a hiányos intézkedések fejlesztését czélozzák. Az igazságügyi bizottság által beterjesztett javaslat beosztása annyira eltér az eredetileg beterjesztett javaslattól, hogy a szakaszok összehasonlítása, a megejtett módositások kitüntetése lehetetlenné vált. Ez oknál fogva mellőzzük azon módositások felsorolását, melyek az eredeti javaslat számos szakaszán történtek és csak azon lényegesebb módositások feltüntetésére szorítkozunk, melyek nagyobb fontossággal és elvi jelentőséggel birnak. Az eredetileg beterjesztett törvényjavaslat 1. §-a kiterjeszti a váltó-képességet nemre való különbség nélkül mindenkire, a ki terhes szerződéseket köthet. Tekintetbe véve, hogy polgári törvénykönyv hiányában a szerződési képesség hazánkban határozottan körvonalozva nincsen, hogy a „hármas könyv" 1. r. 91. és 111. czimei, továbbá az 1715. törvényczikk 68. §-a a kiskorúakat bizonyos körülmények között szerződési képességgel ruházza fel, szükségesnek mutatkozott minden kétely elkerülése végett kimondani azt, hogy a nem teljes korúak csakis az esetben birnak szenvedő váltóképességgel, ha önálló ipart űznek. Az igazságügyi bizottság helyesli azt, hogy a szenvedő váltóképesség a nőkre is kiterjesztessók, mert a társadalmi viszonyok mai állása mellett semmi indok sem forog fenn a teljeskoru nőtől a szenvedő váltóképességet megvonni és ezáltal megfosztani őt azon lehetőségtől, hogy hiteligényeit oly oklevél kiállítása által elégíthesse ki, mely a pénzintézetek által közvetített olcsó kölcsönök elnyerésének eszközét képezi. Bármennyire indokoltnak találta az igazságügyi bizottság azt, hogy a teljeskoru nő szenvedő váltóképességgel felruháztassák, másrészt azonban anomáliának tekintette volna, hogy a szenvedő váltóképesség a kiskorú nőkre is kiterjesztessék. Szemben az 1874: 23. t.-cz. azon intézkedésével, mely a kiskorú nőt, mihelyest az férjhez megy, teljeskorusitja, — szükségesnek találta a bizottság az 1. §-nál világosan kimondani azt, hogy a nő 24. életévének betöltése előtt szenvedő váltóképességgel akkor sem birjon, ha férjhez menetele által nagykorúvá vált. A 6. §-nál, mely a lényeges kellékek kitörléséről intézkedik, az igazságügyi bizottság az eredeti javaslattal szemben czélszerübbnek tartotta kimondani azt, hogy a lényeges kellék kitörlésének szándékossága csak vélelmeztessék, a nélkül, hogy az ellenkezőnek beigazolása kizárva lenne, mert gyakran fordulnak elő oly esetek, a midőn a lényeges kellék kitörlése csak a bebizonyitható véletlen-