Képviselőházi irományok, 1875. V. kötet • 171-200. sz.

Irományszámok - 1875-200. A büntetőtörvényjavaslat indoklása

324 200. szám. e végzetes hibája, sok zavart, sok bonyodalmat, sőt valódi veszélyt is okozott. A mi az első időben hibátlannak, kétségbevonhatlannak tűnt elő s a dogma ágazatát képezte, az később a skepsis kritikai elemzőjével bonczoltatva, sok kételyt, sok határozatlanságot magában rejtőnek ismertetett fel. A higgadt, tárgyilagos és tudományos kritika elemeire osztotta fel a complex tételeket; felmutatta, a mi azokban föltótlenül igaz s a mi az eszme és horderejénelr nem egészen világos áttekintése folytán fogadtatott el; a tudomány felismerésre juttatta azt, a mit biztosan megállapíthat a törvény, de megjelölte azon vonalat is, a melyet nem lehet a törvényhozónak átlépnie a nélkül, hogy tévútra ne jutna s magával ne ragadná a joggyakorlatot. A mi különösen a segítés osztályait illeti, a porosz büntetötörvénykönyv 1847. évi tervezetének indokai alaposan és tüzetesen megismertetik a törvényhozás elé szabott s ez által át nem léphető vonalat. Helyesen mondatik ez indokokban : „a veszélyes abstractiók kikerülése végett nemcsak a fő- és az egyszerű segéd között nem tétetett formális megkülönböztetés, hanem, figyelembe véve a határozott és ingadozásokra alkalmul nem szolgáló szabályok törvény általi megállapithatásának lehetlenségét, a lényeges és nem lényeges segítés, valamint több hasonló distinctiók is mellőztettek. Ugyanezt mondja Eossi is egyenesen a részességre vonatkozva: „Nincs adva az emberi igazságnak — úgymond e tudós — hogy annyira behathasson a lelkiismeret titkaiba, hogy annak árnyalatai szerint állapithatná meg a bűnösség különböző fokait. Ha igazságtalan és veszélyes is a bűnösség minden íokát egyenlő büntetéssel büntetni: de nem kevésbé veszedelmes és igazságtalan a meghatározatlan erkölcsi árnyalatokból vett alosztályok nagy számát megállapítani Ha az emberi szemnek erősebb éleslátást és biztosságot tulajdonítunk, mint a melylyel az bir, ez által még nem fokoztuk annak láterejét (clairvoyance.)" A doctrina mindazonáltal a segitésnek sokféle nemeit ós módjait ismerteti és különbözteti meg; e nemek és módok, ma már még a tisztán tudományos munkákban is sokkal csekélyebb számúak, mint voltak ezelőtt: részletes felsorolásuk azonban e helyütt fölösleges. Két különbséget mindazonáltal ki kell emelni, az első a ph'ysicai és a psychicai, a második a positiv és a mulasztás általi segítés közötti különbség. A mint magának a bűntettnek tényező elemeit az elhatározás és az anyagi tett képezik, ugy a segély is e két módon eszközölhető. Különösen psychicai tekintetben a tettes elhatározásának megerősítése és másoknak arra birása által, hogy a bűntett elkövetését közremüködésök által mozdítsák elő. Már a felbujtásnál mondatott, hogy azon egyén, a ki a tett elkövetésére már el van határozva, erre többször nem bujtathatik fel; de ez nem zárja ki, hogy a felbujtott ne erősíttethetnék meg elhatározott szándékában mások ujabbi rábeszélése, a terv jóváhagyása, feldicsérése és buzdítás által. Ezt megengedve, nem lehet állítani, hogy ily, habár másodrendű szellemi hatás nem képez activ közreműködést a bűntett elkövetésére. Igaz, hogy ez nem felbujtás azon értelemben, mint ez a törvényjavaslat szövegéből kifejtetett, mert nem determináló: de egyrészről kevesbíti a tettes visszalépésének esélyeit s azonfölül tettleg hozzájárul a bűnös elhatározás fokozására és épen ebben foglaltatik a bűnös közreműködés ismérve. A determinált egyén elhatározásának fokozása szintén részességet állapit meg; a részességnek secundárius nemét, a psychicai segítést. De más irányban is gyakorolható a psychicai segités. Nem csupán a bűntett közvetlen elkövetője bujtható fel, hanem a segéd is; Ígéret, ajándék, ösztönzés, szenvedélyének felköltése, egyátalában a felbujtás minden módjai által rábírható, hogy segítse a tettest a bűntett elkövetésében, hogy szerezzen neki eszközöket, hárítsa el a bűntett véghezvitelének akadályait s könnyítse a véghezvitelt, szóval, hogy segitő tevékenységet fejtsen ki. Az ilynemű közreműködés szintén nem lehet büntetlen, ez is, habár közvetett, de eredményében ép oly segély, mint midőn a helyett, hogy más biratnék a segélyre, a felhívó maga követné el az előmozdító, a könnyítő cselekményt: sőt