Képviselőházi irományok, 1875. V. kötet • 171-200. sz.

Irományszámok - 1875-200. A büntetőtörvényjavaslat indoklása

200. szám. 209 A területkiviiliségre nézve a nemzetközi jog szabályai irányadók. A magyar büntetőtörvénykönyv szempontjából négy terület különböztetendő meg: 1. A magyar állam azon területe, mely fölött a törvényhozás jogát kivétel nélkül a magyar törvényhozás gyakorolja; 2. a magyar állam azon területe, mely a büntető törvényhozás tekintetében autonómiával bir, mely terület része ugyan a magyar államnak, arra mindazonáltal a magyar büntetőtörvénykönyv nem terjed ki; 3. a monarchia azon állama, a melylyel a magyar állam a pragmatica sanctio s az abból kifolyó 1867 : XII. t. ez. alapján közös monarchiát képez; 4. a többi államok. A fentebbi négy pontban foglalt különbségeken kivül vannak még olyanok, melyek a büntetőtörvénykönyv hatályának területi kiterjedésére nézve szintén fontossággal birnak. Ide tartozik: 1. Az állam területének a nemzetek jogában gyökerező meghosszabbítása a tengeren levő hadi és kereskedelmi hajók által; 2. az államszerződések által biztosított consularis jurisdictio más államok területén. A jurisdictio gyakorlása tekintetében különbség van a hadi és a kereskedelmi tengeri hajók között, még pedig mind a „jus gentium", mind pedig a közös monarchiához való viszonyunk tekintetében. A hadi hajón, annak személyzete s a rajta levő tárgyak fölött ugyanis, a tengernek a parti állam hatósága alatti részeiben is, sőt a kikötőkben is, azon állam gyakorolja a büntető jurisdictiót, a melynek lobogóját viseli a hadi hajó; mig ellenben a kereskedelmi hajó személyzete fölött csak a nyilt tengeren, s illetőleg az ott elkövetett cselekmények miatt illeti a hatóság azon államot, melynek lobogóját a hajó viseli. Ez a nemzetek joga szempontjából megfigyelendő különbség. A mi pedig a monarchia két részét illeti: a hadi hajókat illetőleg, a b. t. k. hatálya szempontjából kérdés nem foroghat fenn, mert a hadi hajón a katonai törvények lévén hatályban, a kérdés e körülményben találja megoldását. Másként áll azonban az ügy a kereskedelmi hajókra nézve. Ezek lobogója nem kizárólag magyar, a lobogó által tehát csak a más államok iránti helyzet van megoldva; a köztünk és a monarchia másik fele közötti viszony azonban, s ezzel azon kérdés, hogy melyiknek törvényei uralkodnak a nyilt tengeren úszó kereskedelmi hajón? a lobogó által nincs elintézve. Ezen viszonylatában a kérdést nem is a lobogó, hanem a lajstromozás ténye oldja meg. A hajó nemzetisége a lajstromozás által nyeri megállapítását, s így kétségtelen, hogy a magyar tengerészeti hivataloknál belajstromozott kereskedelmi hajók, magyar hajóknak tekintendők; s hogy ezeken, midőn a nyilt tengeren vannak, a hatóságot a hajó kapitánya vagy helyettese, mint a magyar állam közegei, a magyar állam nevében, s az ettől nyert hatalomnál fogva gyakorolják. E hajókra s az azon létező személyekre vonatkozólag tehát minden oly büntetendő cselekményre nézve, mely a nyilt tengeren követettik el, melyre nézve tehát nem a parti államot illeti a hatóság, a magyar törvények, s igy a magyar büntetőtörvénykönyv kötelező ereje már az okból sem lehet kétséges, mert az 1868-ik XXX. t. ez. 9-ik §-a szerint a tengerészeti ügy a közös törvényhozás körébe tartozik. A consulsági birói hatóságot illetőleg szintén nem lehet kérdés, hogy a magyar államnak az úgynevezett Levantében létező alattvalói, a magyar büntetőtörvénykönyvnek vannak alárendelve ; ez annál kevésbbó kétséges, minthogy azon magyar honosok, a kik ezen területen büntettet követtek el, a fennálló gyakorlat szerint eddig is hazájuk biróságai elé állíttattak, s cselekményük fölött az e hazában hatályban levő törvények szerint a hazai hatóságok Ítéltek. Ez azonban csak a bűntettekre vonatkozott, s nem terjedett ki a vétségekre és a kihágásokra, melyek elkövetésének esetében, a consulságoknál gyakorlatban levő törvények alkalmaztattak a monarchia mindkét államának alattvalóira. KÉPV. H IROMÁNY. 1875-78 V. 27