Képviselőházi irományok, 1875. V. kötet • 171-200. sz.

Irományszámok - 1875-200. A büntetőtörvényjavaslat indoklása

200. szám. 207 A másik esetet illetőleg pedig, minthogy a mi állami intézményeinknek s területünk épségének oltalmára nem terjednek ki a külföldi büntetőtörvények; sőt bizonyos körülmények közt a merénylet szítása épen a külállam érdekében állhat: a merev területiség folyománya az lenne, hogy a tettes nem büntettetik a sértett állam által, habár ennek hatalmi körébe jut: mert a cselekmény külföldön követtetvén el, a megbüntettetés jogosultságát kizárja a territorialitás elve; de nem büntettetik saját állama által sem: mert ennek törvényeit nem sértette meg. Folyománya lenne tehát a territorialitás elvének: a mi államunk szabad megtámadhatása bármely külföldi által, a büntetés félelme és veszélye nélkül. De nem fogadható el kizárólagos elv gyanánt a személyiség elve sem; mert ez a hazai büntetőtörvények kötelező erejét mindenik honos személyéhez kötvén: ezen elv szoros alkalmazásából az következnék, hogy a magyar honos, a ki külföldön bármely, a jelen törvény által büntetendőnek nyilvánított cselekményt követ el, — habár azon cselekmény ott, a hol elkövettetett, nemcsak nincs tiltva, hanem az ott szokásos cselekmények közé tartozik; mindazonáltal hazajöttekor büntetés alá lenne vonandó. Gondoljunk például az ázsiai népek és törzsek szokásaira; gondoljunk azon cselekményekre; melyeknek büntethetősége a mi climaticus vagy ethnographiai vagy műveltségi viszonyainktól van föltételezve; például a 224-ik §-ban meghatározott bűntettre és vétségre; gondoljunk a csalás bűntettére, ha a mi törvényünk szigorú határozványait akarnók alkalmazni oly esetre, mely Európán kivül, oly területen törtónt, mely az úgynevezett „üzéri ügyességet" a mi felfogásunk szerint szükséges korlátok közé nem • szorítja. A bővebb foglalkozás az internationalis jogtan ide vonatkozó tételeivel, a jelen munka feladata által ki van zárva; csak röviden érinthető meg, hogy a mint sem az egyik, sem a másik elv nem felel meg az állam jogos feladatának, ugy azok egyike sem vált kizárólag alkalmazhatóvá azon hozzáadások vagy módosítások által sem, a melyek által a legkirívóbb következmények elhárithatóknak tartattak. így például a territoriális elv azon fogalmazásához, hogy mindenik állam kizárólag maga lévén jogosítva a területén megállapított jogrend megsértése miatt büntetni; s hogy e kizárólagos hatóságának más állam általi gyakorlása, habár ez állam a bűntettes hazája volna is — azon állam souverenitásának bitorlását képezi, a melynek területén a cselekvény elkövettetett — az ezen fogalmazáshoz hozzáadott azon toldalék, mely szerint a bűntettes hazája jogosítva van ugyan a külföldön büntettet elkövető alattvalóját megbüntetni, de midőn ezt teszi, ezen hivatásában, mint azon állam mandatariusa jár el, melynek területén a cselekvény elkövettetetett, s mely ez okból egyedül tekinthető megsértettnek — e hozzáadás a territoriális elvhez nemcsak önkényszerü vegyiteket képez, mely egyáltalán nem foglaltatik az elvben s nem is származhatik abból, hanem ezenfölül, a valónak meg nem felelő fíctio által sarkaiból helyezi ki magát az elvet. Hogy meghatalmazott létezzen, meghatalmazónak kell léteznie. Miként igazolható az imént megjelölt, önkényileg alkotott föltevés oly esetben, melyben az állam, a melynek területén a cselekmény elkövettetett, nem hivja fel a büntető hatalom gyakorlatára a tettes államát ? Miként igazolható a területi elv szerint a bűnvádi eljárás, különösen azon esetben, ha a tettes büntetlensége, épen érdekében áll azon államnak, a melynek területén a cselekmény elkövettetett? Módosíttatott a területiség elve a haza iránti kötelességek ellen külföldön elkövetett merényletekre nézve a hűségi kötelék eszméje, és ennek folyományai által: ámde ez is csak azt mutatja, hogy az elv saját fentarthatására nézve egy másik, tőle egészen idegen elvre szorul, vagyis, hogy az elv mint olyan egymagában nem tartható fenn. A mi különösen a hűségi kötelességet illeti, a honpolgár nemcsak az állam politikai intézményei, hanem az állam minden törvénye iránt hűségre lévén kötelezve, ebből az következik, hogy ezen módosítás is magát az egész elvet szünteti meg, s elfogadásával tulajdonképen a személyiség elve jutna átalános érvényre.