Képviselőházi irományok, 1875. V. kötet • 171-200. sz.
Irományszámok - 1875-200. A büntetőtörvényjavaslat indoklása
200. szám. 203 Ily helyzetben, a jelen törvényjavaslat szerkesztésénél, a hatályban levő európai törvények rendszere látszott leginkább elfogadhatónak, azért is, mert a szorosan vett mulasztási bűntettekre és vétségekre nézve a mulasztás, mint causa efficiens a különös rósz illető helyein világosan meg van jelölve: s mert a mulasztás által elkövetett commissiv bűntetteknél és vétségeknél mindig — habár nem is mindig elég világosan kifejezve — cselekvés is fordul elő, s ezek tekintetében a cselekményekről szóló szabályoknak alkalmazhatósága iránt kétség nem forog fenn. A 3-dik §-hoz. A jelen törvény és a cselekmény elkövetésének idején fennállott törvények, gyakorlat vagy szabályok közötti külömbség esetében, az enyhébb intézkedések alkalmazandók. Ezen szakasz ellentótben az előbbenivel a törvény visszaható erejét állapitja meg, az ennek hatályba lépte előtt elkövetett bűntettre vagy vétségre, a mennyiben az elkövetés idején fennállott törvény szigorúbb intézkedéseket tartalmazna. A törvényjavaslat 2-ik §-ának indokaiban a szabadság biztositékát egymagában nem találtuk elégséges érvnek a vissszaható erő kizárására; hanem az egyszersmind juristicai érvek által is indokolandónak tartatott. Nem lehet tehát a jelen szakaszra vonatkozólag sem megelégedni azzal, hogy oly lényeges és messzeható eltérés az általános szabálytól, milyent e szakasz tartalmaz, csupán a humanismus, vagy a méltányosság, vagy pedig az igazságügyi politika által indokoltassék. Jogilag, vagyis a jogtudomány által elismert elv által kell indokoltnak lenni azon határozványnak, mely ellentétben azon átalános szabálylyal, hogy mindenik cselekmény az annak elkövetése idején hatályban levő törvények szerint Ítéltessék meg ós büntettessék, a 3-ik §-ban meghatározott esetben, az előbbinek ellenkezőjét rendeli. A jogi indok abban van, hogy midőn a törvényhozás megváltoztatva a hatályban levő büntetőtörvény rendeletét, a helyett enyhébb intézkedéseket emel érvényre, ezzel egyszersmind kifejezést ád azon meggyőződésének, hogy az előbbi helytelennek ismertetett fel, vagy azért, mert nem volt igazságos, vagy mert nem volt czélszerű. Ha tehát e kijelentése daczára a visszavont szabályt még tovább is alkalmaztatni engedné az állam, ez annyit tenne, mintha az igazságtalanságot tudva és szándékosan tovább is érvényben hagyná. A visszaható erő mindazonáltal csupán azon esetekre terjed ki, melyekben a hatályból kitett törvény súlyosabb, mint az, a mely utóbb jött létre. Ez korlátozása a visszaható erőnek, s ez okból nem fölösleges, és fel is vettetett a kérdés: hogy ha az elobbeni esetben nem alkalmazható a cselekmény elkövetése idején fennállott törvény azért, mert az igazságtalannak ismertetett fel, miért kellessék azon igazságtalan törvényt mégis alkalmazni azon esetben, melyben az a bűntettesnek kedvezőbbe A feleletnek itt is jogelven kell sarkalnia, s az megtaláltatik abban, hogy az állam által később felismert igazság, s az ezen felismerésnek megfelelő törvény nem teheti roszabbá annak helyzetét, a ki oly időben cselekedett, midőn ezen törvény még nem létezett. Az állam azon joga, hogy törvényeit az igazság és a czélszerüsóg szempontjaiból megváltoztathassa, nem terjed ki annyira, hogy a nem létezett törvény szempontjából Ítélje meg az annak keletkezése előtt véghezvitt cselekményeket, ha ez által a cselekvőnek helyzete súlyosabbá válnék. Az ujabban felismert igazság érvényre jön minden oly esetben, melyben annak alkalmazása egy másik igazság által nem záratik ki. Igazság az, hogy ha az uj törvény enyhébb, ez jöjjön alkalmazásba a létrejötte előtti büntettek esetében is, mert a törvény megsértője nem szerzett jogot arra, hogy súlyosabban büntettessék, mint az Ítélethozatal idején fennálló törvény rendeli: de igenis joga van ez utóbbinak arra, hogy ne büntettessék súlyosabban, mint azon törvény rendeli, a melyet megszegett, vagyis azon törvény, a melylyel magát ellentétbe helyezte. 26*
