Képviselőházi irományok, 1875. V. kötet • 171-200. sz.

Irományszámok - 1875-200. A büntetőtörvényjavaslat indoklása

196 200. szám. s mely elemeknek kell találkozniuk, melyeknek kell kizárva lenniök, hogy valamely büntetendő cselekmény létezzen? ennek meghatározása ezentúl kizárólag a törvény feladatát képezi; ezzel szemben a biró feladata nem lehet egyéb, mint a törvény rendelkezésének — ennek szavai és értelme szerinti — alkalmazása, a tettleg fennforgó egyes esetekre. A törvényjavaslat szövege nem ad helyet sem annak, a mit „analógia legis", sem annak, a mit „analógia juris" alatt ismer a jogtudomány; annál kevésbbé enged tért arra, a mi szükségszerüleg előfordul mindenütt, a hol nincsenek codificált büntetőtörvények, vagy a hol a törvényhozás, a kor fejlődéséhez nem alkalmazkodva, az erkölcsi követelmények színvonalától messze elmaradt, — arra t. i., hogy a biróság vegye át a törvényhozó hivatását, s a concret eset megítélésénél, nem a törvényből fejtve ki az irányadó szabályt, hanem saját egyéni szempontjából viszonyitva a cselekményt az erkölcsi és állami rendhez: azt büntetendőnek nyilvánithassa a szerint, a mint azt — saját egyéni eszméje szerint — amazzal ellentétben lenni véli. Ezen állapotnak, mely hazánkban mai napig fennáll, véget vetend a büntetőtörvénykönyv, s ezzel egyidejűleg, s ennek 2. §-a értelmében, legalább a büntetőtörvénykezés terén — az egyéni nézet és annak ingatag megállapításai helyébe, a törvény szilárd és határozott rendelete jön hatályba. A 2-ik §. második bekezdése, kiegészítése az elsőnek. Nemcsak nem construálhat büntettet a biró, hanem nem is szabhat más büntetést, mint azt, melyet arra a cselekmény elkövetése előtt — a törvény megállapított. Igen természetes, hogy ez mind a büntetés nemére, mind pedig annak mértékére egyaránt értetik. De nem zárja ki ezen rendelkezés a biró enyhitési jogát azon esetekben, melyekben azt a további szakaszok 84—93. §§. — neki megengedik. De nem is jönnek ez utóbbi szakaszok ellentétbe a 2-ik szakaszszal, mert az enyhitési jog mind föltételei, mind pedig határai tekintetében a törvény által lévén megállapítva, azok esetében ismét a törvényben találja a biró — az enyhébb büntetés kimondására nézve, Ítéletének irányadó szabályát. Az egyes kitételekre nézve felemlitendők az első bekezdésnek ezen szavai: „a jelen törvény annak nyilvánít." Ez visszaható erőt is tulajdonit a törvénynek s összefüggésben áll a 3-ik §-al. A mi az előbb fennállott törvények és gyakorlat szerint bűntett vagy vétség volt, ha nem vétetett fel a jelen törvénybe: megszűnt az lenni. Lehet ugyanazon cselekmény kihágás — erről a kihágásokról szóló törvény fog intézkedni; de büntettet vagy vétséget, a jelen törvényjavaslat törvénynyó válta és hatályba lépte után nem képezhet. A büntetőtörvénykönyv és az egyes speciális büntetőtörvények, mint a mezei rendőrségi, a sajtó-, a vadászati, az ipartörvények közötti viszonyt — a mennyiken a jelen törvényjavaslatban, azokra vonatkozó módosítások tartalmaztatnak: az „életbeléptetési törvény" szabályozza; azon törvényekre vonatkozólag pedig, melyek vagy kizárólag vagy főleg a jelen törvényjavaslatba foglalt tárgyakról intézkednek, mint például az J723: 10., 11., 12. t.-czikkek, vagy az 1871: VIII. t.-czikknek a hivatali bűntettekre vonatkozó része, vagy az 1870: LII. t.-czikk az átalános abrogatorius záradék által helyeztetnek ki hatályból. Az eddig fennálló törvények ós a büntetőtörvónykönyv között tehát, a 2-ik §. kiemelt szavai folytán, nem lesz összeütközés. Kérdés lehetne még: vájjon nem értelmezhetők-e a kiemelt szavak akként, hogy az sem képezhet büntettet vagy vétséget, a mit az ezentúl létrejövendő törvények annak fognak nyilvánítani ? Ily magyarázat nem adható e szavaknak, már csak azon oknál fogva sem, mert a törvényhozás joga és hatalmi köre semmiféle törvény által sem szüntettethetik meg. Változhatnak a hatalmi tényezők a közjog szerint, de a törvényhozás mint legfőbb állami hatalom, melyet előbbi törvény nem korlátoz, mindenkor fenn fog állani. Ha tehát egy későbbi törvény más cselekményeket is nyilvánitand bűntetteknek vagy vétségeknek, azok büntettek vagy vétségek leendenek azon későbbi törvény erejénél fogva; sőt — a mennyiben e későbbi törvény ellenkezőt nem rendelne, a büntetőtörvénykönyvnek átalános része e későbbi törvényekre is kiterjedvén, ezek a büntetőtörvénykönyv-