Képviselőházi irományok, 1875. V. kötet • 171-200. sz.

Irományszámok - 1875-200. A büntetőtörvényjavaslat indoklása

200. szám. 185 A törvényjavaslat nem fogadta el e rendszert. Először azért, mert a helyes büntetőtörvénynek nemcsak a büntetés végrehajtása, hanem a büntetéssel való fenyegetés által is hatnia kell. Bizonyos határok között nem lehet megtagadni a büntetőtörvények praeventiv czélját, mely abból áll, hogy a nép annak ismeretére jut, hogy az, a ki e vagy ama tiltott cselekményt elköveti, ezen vagy azon előre meghatározott büntetéssel fog büntettetni. Ezen czél meghiúsul és teljesen elenyészik, ha megközelítőleg sem tudható, hogy mely büntetés éri e vagy ama bűntettnek elkövetőjét; ha, mint a fennemlitett példa mutatja, az atyagyilkosság büntetése, az életfogytig tartó fegyház és a néhány óráiéi elzárás között változhat. Másodszor azért, mert nem áll az, hogy a bűntett objectiv ismérve egymagában semmiféle alapul sem szolgálhatna a büntetés meghatározására. A bűntett qualitativ bűnösségét felismeri a törvényhozó azon objectum szerint, mely ellen az elkövettetik; például az állam, az élet, a testi épség vagy a becsület elleni bűntett; továbbá a veszély azon foka szerint, a mely ily cselekmény által rendszerint okoztatik; vagy a kár nagysága szerint, mely abból következett. Ehhez képest igen is képesitve van a törvényhozó, az igazságos retributio álfal kijelölt arányos büntetést meghatározni. Az objectiv minőségitek és ismérvnek kell lenni az elhatározónak, s rendszerint a megállapitővak; az ez által meghatározott arányt és mértéket módosishatják a subjectiv szempontok, s a törvénynek gondoskodnia kell arról is, hogy ezek érvényesülésére is elegendő tér legyen a büntetések maximuma ós minimuma között; de ez még nem teszi szükségessé a minimum teljes elhagyását, hanem csak is a határoknak oly kitűzését, hogy azok között az igazságos megtorlás eszközöltethessék. Harmadszor nem fogadtatott el azért, mert a birónak a büntetések kimérésében adott korlátlanság önkényre vezet, s azon veszélyt eredményezi, hogy a bűntett minősége és a tettes individualitása helyett a biró individualitása képezi a büntetés meghatározásának legfőbb tényező elemét. A biró ugyanis nem levén szabályokhoz kötve, könnyen indittathatik a patriarchális könyörületességre; a túlságos tekintet a bűntettes korára, helyzetére, családjára és még egyéb körülményekre — például emberölés esetében a megöltnek erkölcstelen életére, minden erejétől megfoszthatják a büntető igazságot, s a törvénynek az igazság és közérdeken alapuló vezérszempontja, a birónak egyéni hajlama ós természete által sarkaiból emeltetik ki. A minimum mellőzését nem fogadta el a tudomány, s nem fogadták el a törvényhozások sem. Mittermaier kétségtelenül azok közé tartozik, a kik az emberiségnek tett nagy szolgálatokban lefolyt élet eredménydus harczát küzdöttek a büntetések tulszigora ellen; s mégis épen a büntetések meghatározásáról irt jeles értekezésében azt mondja: „Das übertriebene Streben, sich allé möglichen milden Fálle vorzustellen und darnach ein sehr niedrieges Minimum zu drohen, könnte leicht dazu führen, dass ein so weiter Eaum, zwischen dern gedrohten Minimum und Maximum gesetzt würde, welcher die Eichter, die geneigt wáren, im Zweifel die mildesten Strafen anzuwenden, dazu bráchte, durch unverháltnissmássig milde Strafurtheile die Forderungen bürgerlicher Sicherheit zu gefáhrden." Ha ez áll azon esetben, melyben midenik büntetendő cselekmény büntetése maximum ós minimum szerint meghatároztatik, s csupán a minimum meghatározásánál követtetik el a hiba, hogy az a rendkívül ritka esetekben forduló különös enyhítő viszonyokat tartva szem előtt, ezekre való tekintettel igen alacsony mérvben határoztatik meg: mennyivel inkább kell állania az esetben, ha — mint az 1843-ik évi javaslatban — minimum egyátalán nem határoztatik meg, s a biró jogosítva van, a bűntettes immoralitási foka szerint, a legsúlyosabb büntetési-nemnek legmagasabb, és a legenyhébb szabadságbüntetési-nemnek legalacsonyabb mórtéke között keresni a kiszabandó büntetést. Az objectiv minőség és ismérvek szükségszerű érvényülése alatt mindazonáltal nem érthetni a subjectiv szempont mellőzését. A cselekmény és a cselekvő, a cselekvés körülményei, KÉPV. H. IROMÁNY. 1875-78. V. 24