Képviselőházi irományok, 1875. V. kötet • 171-200. sz.
Irományszámok - 1875-200. A büntetőtörvényjavaslat indoklása
200. szám. 175 a büntetési id'ó nem egész tartama töltendő magánelzárásban 11 . Ehhez képest a második bizottság megváltoztatván a törvényjavaslatnak az első bizottság által elkészített ide vonatkozó intézkedését, az átvizsgált szöveg ekképen formuláztatott: „Az életfogytig, vagy a határozott ideig tartó fegyházra (reclusione, az előbbi javaslat szerint: ergastolo, a legsúlyosabb nemű szabadságbüntetés) elitéltek, azon órákban, melyekben nem dolgoznak, vagy sétára nem bocsáttatnak, a külön rendszabályok szerinti magánzárkákban különittetnek el egymástól." A közös munka és együttes séta képezi tehát a rendszert, vagyis a fegyenczek, a napnak legnagyobb részét közösségben töltik, ugy, hogy tulajdonképen esak éjre különittetnek el magánzárkákban. Ausztriában is nagyon behatólag tárgyaltatott a börtönrendszer kérdése. Az 1863-iki büntetőtörvénykönyv tervezete a közös rendszert, a képviselőháznak l868-ik^> vi jelentése és módosításai pedig a magánrendszert vették alapul; az igazságügyministernek a képviselőház módosításai ellenében előterjesztett ujabb módositványa, a magánelzáratás maximumául 4 évet tul nem haladható tartamot állapított meg, melyhez az alsóháznak 1870-ik évi bizottsága is hozzájárult. Ennek folytán az 1870-ik évi február 2í-én a képviselők házához beterjesztett bizottsági javaslatnak 26. §.-a ekként szól: „Wenn im ürtheile auf eine höchstens 4-jáhrige Freiheitsstrafe erkannt wurde, so soll dieselbe, soweit es die vorhandenen Eáumlichkeiten gestatten, in Einzelhaft abgebüsst werden. Zeitliche Freiheitsstrafen von lángerer Dauer können unter der gleiehen Voraussetzung theilweise in Einzelhaft vollstreekt werden, es darf jedooh in diesem Falle die Einzelhaft, auch mit Unterbrechung, im Ganzén die Dauer von vier Jahren nicht übersteigen, wenn der Stráfling nicht selbst die fernere Belassung in Einzelhaft begehrt." Az elősorolt s tapasztalatokon alapuló indokok, a törvényhozások intézkedései, a kormányok ós bizottságok véleményei, nem maradhattak befolyás nélkül a jelen törvényjavaslat szerkesztésénél a javaslatba hozandó börtönrendszerre nézve. A törvényjavaslat ez okok alapján mellőzte a szabadságbüntetés egész tartamára kiterjedő magánelzárást; fentartva mindazonáltal e büntetési módot, mint egyik leghatékonyabb elemét és részét az elfogadott és javaslatbahozott szabadságbüntetésnek. Az egész szabadságbüntetósnek magánelzárásban tölthetése, csupán a 42. §. esetében s csakis hat hónapnál nem hosszabb időre terjedt fogházra itélt fiatalkorú vétkesek ellen, javitási szempontból inditványoztatik alkalmaztatni, mely büntetés mindazonáltal ott, hol dologház létez, a fiatal vétkeseknek ily intézetekben foglalkoztatására változtatandó át. b) A közös rendszer. A jelen törvényjavaslat megállapításánál, sem az egyszerű közös rendszer, sem a közös ós hallgató rendszer nem tartatott a szabadságbüntetós legczólszerübb módozatának. Az első nálunk mai napig fennáll, de alig akadhatna valaki, a ki ennek mielőbbi megszüntetését ne tartaná szükségesnek. Ez azon rendszer, a melyről Schlátter oly találóan mondja: „hogy a bűntettesek casinója"; mely Macaulay szerint nem egyéb, mint a bűn- ós gonoszság seminariuma, a melybe Röcler-ként az állam iskolába járni kényszeríti fegyenczeit, hol aztán csakhamar a gonoszoknak valódi aristocratiája képződik; nem egyéb az, mint Szemere Bertalan szerint „koporsó, melyben a test megél, a belső erkölcsi ember pedig meghal " A vegyes és hallgató rendszernek, ha az csupán elméleti szempontból s csakis azon rendelkezések szerint tekintetik, melyek az ezen rendszer szerint szervezett fogházakra nézve megállapitvák, kétségtelenül meg van azon előnye, hogy a magánelzárás veszélyeit kikerüli s mégis, ha kivihető volna, megakadályozná a foglyoknak egymással való érintkezését ós az ebből származó veszélyeket. De e rendszer benső ellentótben szenved s azért kivihetetlen. Nincs mód, nincs eszköz,
