Képviselőházi irományok, 1875. IV. kötet • 119-170. sz.

Irományszámok - 1875-168. Törvényjavaslat az állami biztositást élvező vaspályák által az 1875. évi XLI. t.-czikk 2. §-a alapján kibocsátandó kölcsönről

168. szám. 351 Az 1875. évi XLI. t.-cz. indokolása alkalmával az eddigi beruházások költsége, a dolog természeténél fogva szintén ezen szempont alá eső anyagszereket is ide értve, de a még akkor ismeretlen időközi kamatok felszámítása nélkül 5.866,528 frt 80 krban lett kimutatva, mely ©sszeg és a fentebbi 8.620,619 frt 56 kr. közt mutatkozó különbözet csaknem kizárólag a most már számba vett időközi kamatokban és a már akkor befejezve volt beruházások költségeinek helyesbítésében, nem pedig azóta engedélyezett beruházásokban, találja födözetét. Sőt inkább a kormány időközben mindennemű uj beruházást, ha csak az egyátalában halasztható volt, függőben tartott és pedig azon okból, mert mindeddig nem lehetett tudni, hogy a beruházási kölcsönből, mily effectiv összeg fog befolyni, a kormány tehát a szükséges óvatossággal járt el, nehogy ezen effectiv összeg előleges engedélyek által, vagy kellő mórlegelés nélkül használtassák föl, vagy még esetleg tul is haladtassék. A jelen törvényjavaslat szentesítése esetén azonban a kormány azon helyzetben lesz, hogy a további beruházások iránt is végleg határozhasson. E czólra ugyanis a fentebb kimutatott 9.581,179 frt 61 krnyi maximális fedezet és a múltra vonatkozó 8.620,619 frt 56 krnyi rögtöni szükséglet összehasonlítása után még 960,560 frt 5 kr. marad rendelkezésre, ezen összeg fogja tehát azon maximál határt képezni, melyen belül a kormány a további szükségletnek megfelelő forgalmi eszközök beszerzését s netán egyéb oly beruházásokat engedélyezhet, melyek nélkül a forgalmi eszközök szaporítása illusorius lenne. Ilyen különösen néhány vaspálya sineinek biztonsági tekintetek által is igényelt megerősítése; a volt m. kir. vasut-épitószeti igazgatóság által kiadott szabványtervekbe ugyanis azon hiba csúszott be, hogy a sinek s illetőleg a felépítmény gyengébb szerkezettel lettek ellátva, mint a mely az előirt nehéz mozdonyok súlyát normális fentartás mellett elbírhatná, ugyanazért az említett síneket mind biztonsági, mind pedig akadálytalan közlekedési tekintetekből megerősíteni szükséges. Épen azért a kormány nincs azon kellemes helyzetben, hogy a fentebbi 960,560 írtból nevezetes megtakarítást helyezhessen kilátásba, ezen összeg felhasználásánál azonban a kormány tervszerüleg ós legnagyobb takarékossággal fog eljárni. Ezekben a tényállást előadván, — a törvényjavaslatra nézve még csak azt kívánjuk megjegyezni, hogy a társulati kötvényekre nézve a 2-dik §-ban javaslatba hozott jótállás kimondása most már egyenesen az állam érdekében áll, mert esetleg e kötvények előnyösebb elárusithatását teendi lehetővé a nélkül, hogy ez az államra nézve bármi koczkázattal járna, miután a kormány szerződésileg fentartandja magának, hogy az esedékes külön biztosítási összeget a társulatok közbenjárása nélkül közvetlenül fordíthassa a szelvények beváltására ós a törlesztésre, azon későbbi esetre pedig, ha majd e czélra üzleti feleslegek állandnak rendelkezésre, ezen fölöslegek minden levonás nélkül az állam rendelkezésére bocsáttassanak. — Megjegyezzük végül, hogy a törvényjavaslat 4-ik §-a egy az 1875: XLI. törvónyczikkbe becsúszott hiba kiigazítására vonatkozik. Midőn ezek után az előterjesztett törvényjavaslatot elfogadás végett a mélyen tisztelt képviselőháznak melegen ajánlanánk, azt hiszszük, hogy azzal oly módozatot hoztunk javaslatba, mely nemcsak a jelen körülmények közt viszonylag a legelőnyösebb, hanem annyira közvetlen érdekkel is bir, a mennyiben a közterhek emelése nélkül, sőt tekintve a magán kölcsönnél kedvezőbb árfolyamot, azok mérséklése mellett, az államkincstárnak még tekintélyes értékeket is bocsát rendelkezésére, melyek a körülményekhez és a törvényhozás bölcs intézkedéséhez képest annak idején az államkincstárnak hasznos szolgálatokat lesznek teendők. Budapest, 1876. január 28. Péchy Tamás s. k.