Képviselőházi irományok, 1875. IV. kötet • 119-170. sz.
Irományszámok - 1875-168. Törvényjavaslat az állami biztositást élvező vaspályák által az 1875. évi XLI. t.-czikk 2. §-a alapján kibocsátandó kölcsönről
168. szám. 349 Meilékiet a 168. számú irományhoz. Indokolás. Az 1875. évi XLI. törvényczikkben felhatalmazást nyert a kormány, hogy az állami biztosítást élvező vasutak részére, uj beruházási czélokból legfölebb évi 700,000 arany forint erejéig, a törlesztést is ide értve, külön biztosítást nyújthasson. E felhatalmazás folytán a kormány azonnal mindkét irányban megindította a tárgyalásokat és pedig ugy a szükséges pénzügyi operatio, mint a beruházási összegek végleges megállapítása tekintetében. A mi az elsőt illeti, a fent idézett törvény indokolásában tett kijelentéséhez képest a kormány hatályosan oda törekedett, hogy az érdekelt vasut-társulatok a szükséges kölcsönt szövetkezés mellett cumulative vegyék fel, s ebből folyólag a kölcsön-kötvényeket is az ismeretes osztrák hitelsorsjegyek mintájára pro ráta ugyan, de közösen, illetőleg közös aláirással állítsák ki, mert az, hogy 9—10 vasút többé kevésbbé jelentéktelen kölcsönökkel egyszerre áraszsza el a pónzpiaczot, nem csak az államhitelre lett volna hátrányos befolyással, hanem az államkincstárt közvetlenül is megkárosította volna, a mennyiben ily eljárás mellett előre láthatólag oly alacsony átlagos árfolyam lett volna csak elérhető, mely mellett a törvényhozás által engedélyezett 700.000 frt csakhamar a kilátásba vett beruházások megrövidítésével ki lett volna merítve. A szövetkezés eszméje ellen azonban több vasuttársulat részéről aggályok merültek fel, a mennyiben azok részint már pénzintézeteiktől kedvezőbb árfolyamra birtak kötelező Ígéretet, mint a mely nézetük szerint a szövetkezés mellett elérhető lett volna, részint pedig, még a fent idézett törvény létrejötte előtt, a külön biztosítás engedélyezése reményében kölcsön-czimleteiket már kormányi engedély mellett kiállították s zárlati ellenőrzés alatt a kibocsátásra készen tartják. A kormánynak ily körülmények közt ezen ügyet több szempontból kellett megbírálni. Mindenek előtt ugyanis annak, hogy az érdekelt összes vasutak külön-külön vegyék fel kölcsöneiket, a fentebb előadott okból semmi szin alatt sem volt hely adható. Időközben továbbá odafejlődtek a pénzpiacz viszonyai, hogy még a cumulativ kölcsön is, eltekintve attól, hogy a szövetkezés keresztülvitele méltánytalan kényszer-alkalmazást tett volna szükségessé, alig lett volna előnyösen és az államra való káros visszahatás nélkül eszközölhető. Megfontolandó volt végre, hogy elvégre is mindaddig, mig a kamatbiztositási viszony fennáll, első sorban csakis az állam közvetlen érdeke az, hogy az illető vasutak olcsón kapják meg a szükséges tőkéket, hogy ily módon pályáikat mentül csekélyebb (első sorban ugy is az államot terhelő) áldozattal mentül jövedelmezőbbekké tehessék; olcsóbban pedig a fenforgó viszonyok között a vasut-társulatok alig tehetnek szert uj kölcsönökre, mint maga az állam, s így a legolcsóbb, de magára az államra nézve is legelőnyösebb kölcsön az, melyet nekik az állam nyújthat ugyanoly feltételek alatt, mint a melyek alatt az állam maga kapta. Ezen érett megfontolás s ezenfelül még azon körülmény is, miszerint a beruházási kölcsön más módozatok mellett nemcsak ily előnyösen, de még ily gyorsan sem volna realisálható, mely utóbbi körülmény a vasutakat terhelő váltó-adósságokkal szemközt szintén figyelembe veendő, indította a kormányt azon mód választására, mely a mellékelt törvényjavaslatban nyert kifejezést. E szerint ugyanis a szükséges beruházási tőkét az állam maga bocsátaná az illető társulatok rendelkezésére ós pedig miután a törvényhozás által megszavazott 700,000 arany forintból még a volt kormány által előlegesen engedélyezett külön társulati kibocsátás által 13,575 írt már ki van merítve, legfeljebb annyi összeg erejéig, a mennyi a fenmaradó 686,425 frtnyi óvjáradékban kamatozását és törlesztését találja, mely összeg fejében viszont a társulatok az eddigi gyakorlathoz képest 5°| 0-kal aranyban kamatozó s 50 év alatt törlesztendő, összesen tehát legfölebb 8 ||g^ =12.531,323 frt
