Képviselőházi irományok, 1875. IV. kötet • 119-170. sz.

Irományszámok - 1875-125. Törvényczikk a közös hadsereg (hadi-tengerészet) és a m. kir. honvédség egyéneinek katonai ellátásáról

26 125. szám. katonai kincstári nyugdijaknál kisebb •nyugdíjban lennének részesitendők, akkor első esetben számukra a teljes katonai nyugdíj, utóbbi esetben pedig az előbbi katonai ós a részükre megszabott polgári nyugdíj között mutatkozó különbözet a katonai nyugdij-alapból szolgáltatandó ki. Polgári állami vagy ezzel egyenlő szolgálatból fenyítő törvényszéki ítélet folytán való elbocsátás esetében — ha ekkor az ítélet, a törvény rendeleténél fogva a nyugdíj elvesztését is maga után vonja, — a katonai nyugdíjas viszonyba való visszatérésnek helye nincs. • 34. §. Időleges katonai nyugdíjban részesült katonai egyéneknek, ha polgári, állam- vagy ezzel egyenlő szolgálatra való képtelenségük miatt helyeztetnek vissza a nyugállományba, a katonai ellátásba újonnan való visszavételre csak annyiban van igényük, a mennyiben azon idő, melyre nekik a katonai nyugdíj időlegesen engedményeztetett, még nem járt le. Időleges nyugdíjnak az eredetileg kitűzött idő-tartamon tul való kiterjesztése, semmi esetre sem engedtetik meg. II. FEJEZET, Sebesülési pótdijak. Atalában. 35. §. A sebesülési pótdij a rendi csoportozatokon (36. és 45. §§.) belül a rendfokozatra, valamint a szolgálati időre való tekintet nélkül csupán a megsebesülés foka szerint szabatik ki. Iyény sebesülési pótdíjra. 36. §. Tisztek, katonai lelkészek és katonai hivatalnokok, kik ellenséges fegyver vagy más hadi szerek által, vagy béke idején is, szolgálatuk teljesítésében saját hibájuk nélkül megsebesültek vagy súlyosan megsérülnek és ennélfogva hadképtelenekké válnak, szabályszerű nyugdijukon kivül évi kétszáz forint sebesülési pótdijat kapnak. 37. §. Tiszteknek, katonai lelkészeknek és katonai hivatalnokoknak, kik a 36. §-ban jelzett módon egyik kezüket vagy lábukat vesztik el, a szabályszerű nyugdíjon fölül, sebesülési pótdij fejében évi négyszáz forint jár. • 38. § Tisztek, katonai lelkészek és katonai hivatalnokok, kik a 36. §-ban jelzett módon, testüknek két tagját elvesztették, vagy mindkét szemük világától megfosztattak, vagy csak igen nagy tárgyakat képesek közvetlen közelségből fölismerni, illetőleg csak a világosságot a sötétségtől megkülönböztetni, a sebesülési pótdij fejében évi kilenczszáz forinttal láttatnak el. 39. §. A test valamely tagjának keresetet kizáró hasznavehétlen volta, valamint a fejnek, mellnek vagy a hasnak oly mérvű megsebesülése vagy súlyos' sérülése, mely fontos óletszervek működéseinek teljes ós maradandó gátolását idézi elő, egy tagnak elvesztésével egyenlőnek tekintetik.