Képviselőházi irományok, 1875. II. kötet • 49-68. sz.

Irományszámok - 1875-55. Törvényjavaslat a végrendeletek, öröklési szerződések és halálesetrei ajándékozások alakszerüségéről

55. szám. 83 E szempontból kiindulva, nálunk, a hol a közjegyzői intézmény még csak az életbeléptetés stádiumában van, e mellett a közjegyzőség uj s közjegyzők nem is mindenütt lesznek alkalmazva, a zürichi törvénykönyv intézkedése követendőnek épen nem mutatkozik. A törvényjavaslat 1. §-a az Írásbeli magán végrendeleteknél a tanuk számát állapitván meg, a végrendelkező által önkezűleg irt és aláirt végrendeleteknél két tanúnak, az irni és olvasni tudó örökhagyó által önkezűleg aláirt végrendeletnél három tanúnak, végre az irni és olvasni nem tudó vagy a végrendeletet önkezűleg alá nem iró örökhagyó végintézkedésénél négy tanúnak jelenlétét kivánja. Nem fogadja el ennélfogva az osztrák polgári törvénykönyv azon intézkedését, mely szerint az önkezűleg irt ós aláirt végrendelet (testamentum olographum) tanuk nélkül is érvényes. — Minél inkább látjuk azt, hogy az irás-utánzás mintegy a művészetig megy s minél inkább tapasztaljuk, hogy az aláirás valódiságának szakértők általi megállapítása mily ingatag; annál több aggály merül fel az ellen, hogy a tanuk mellőztessenek, mert a végrendelet az örökhagyó halála után lehet csak kérdés tárgyává, midőn az, a ki a valódiság iránt legilletékesebben nyilatkozhatnék, — nincs többé életben s igy a bizonyitás szerfelett nehezül, legtöbb esetben lehetetlen. De nem czélszerű a végrendelkezés e nemének érvényességét elismerni azért sem, mert ez könnyen a valódi végrendelet hatályának elvesztését vonhatná maga után. A tanuk nélkül önkezűleg irt és aláirt végrendeletnek valódiságát ugyanis az általa érdekeiben sértett törvényes vagy korábbi végrendeleti örökösök kétségbe vonhatják és a végrendeleti örökös — kit a valódiság bizonyítási kötelezettsége terhel — nem mindig lesz képes a tagadás ellenében a végrendelet valódiságát bebizonyítani; mig ellenkezőleg, ha az ilyen végrendeletekhez is alakszerüségi tanuk kívántatnak, miután e tanuk bizonyító tanukul is fognak rendszerint alkalmaztathatni, csak aránytalanul ritkán fordul elő oly eset, melyben a végrendelkezés bizonyítók hiányában hiúsul meg. Az 1-ső §, b) és c) pontjának eseteiben három illetőleg négy tanú jelenlétét a fentérintett elvi szempontból kifolyó czélszerüségi tekintet indokolja. 2. §. A 2-ik §. megállapítja, hogy kik nem lehetnek végrendelkezésnél alakszerüségi tanuk. A kizáratás okai a nevezetesebb külföldi törvénykönyvek ide vágó intézkedései figyelemben tartásával viszonyainkhoz idomitva akként állapittattak meg, hogy a megbízhatóság lehetőségig megóva legyen. Az osztrák, szász és zürichi törvénykönyv a nőket is kizárja a végrendelkezési tanúskodásból, de e kizáratás a jogegyenlőség következményeivel alig egyeztethető össze; és ha a nő bizonyítási tanúnak (Beweis-Zeuge) épen ugy elfogadtatik, mint a férfi: nincs elegendő indok arra, hogy csupán a nemi különbség miatt elzárassék attól, hogy mint alakszerüségi tanú (Solennitáts-Zeuge) szerepeljen. . . 3., 4. §§. . A 3. §. intézkedése külön indokolást nem igényel, itt eddigi jogszabályainktól némi eltérés csak annyiban van, a mennyiben nem kívántatik, hogy a tanuk a végrendelkezés tanuiképen különösen meghivassanak. Elég biztosítékot nyújt az, ha a talán csak esetleg jelenlevők hivatnak fel a tanúskodásra s e minőségben önként és együttesen jelen vannak. 11*