Képviselőházi irományok, 1875. II. kötet • 49-68. sz.

Irományszámok - 1875-58. Törvényjczikk a közös hadsereg (haditengerészet) és a m. kir. honvédség egyéneinek katonai ellátásáról

58. zsám. 258 125. §. Azon elhalálozott nyugdijasok családjait, kik nyugállományban nősültek (12,1. §.)_ a halálozási negyed-díj, illetőleg végkielégítés csak azon esetben illeti, ha a férj vagy atya házasságra kelése után, a m. kir. honvédség tettleges állományában ismét állandóan volt alkalmazva s ezután ujolag nyugalomba helyeztetett, vagy habár csak ideiglenesen alkalmaztatott is, de az ellenséggel szemben történt megsebesülés, vagy egyéb szolgálat közben saját hibája nélkül szenvedett sérülés avagy kórházi szolgálatban kapott ragadós betegség folytán múlt ki. Ha az elhunyt nyugdij-illetményét vagy annak egy részét a közös hadsereg javadalmazásából húzta ; akkor a halálozási negyeddij, vagy annak hadseregbeli nyugdij alapján kiszámítandó hányada, a hadsereg javadalmazásának terhére esik, de a mennyiben nem esetleg a 128. §. határozványai lennének alkalmazandók — csak akkor, ha az elhunyt már a hadsereg tettleges állományában vagy állandó nyugállományában, az utóbbi esetben azonban az 1868. évi XL. törvényczikk hatálya előtt, — nősült meg Az illetékes halálozási negyeddij maradványa, a honvédelmi ministerium javadalmazását terheli. Ha pedig az illető, az állandó nyugállományban csak a védtörvény hatályának megkezdése után nősült, akkor a 128. §. esetének kivételével — halálozási illetékes egész negyeddij a honvédelmi ministerium javadalmazásából fizettetik. 126. §. Katonai állománybeli magyar kir. honvéd-tisztek századostól lefelé, ha valamely beszámítható szolgálattétel közben váltak rokkantakká és az állandó nyugállományhoz tartoznak (47. §.) a katonai rokkantak házainak ellátási állományába ép ugy fölvehetők, mint a közös hadsereg tisztjei. Nyugállománybeli magyar kir. honvéd hadbírósági tisztek, orvosok, számvivők, lelkészek ós hivatalnokok a IX. dijosztáryzattól lefelé a rokkantak ellátásába kivételesen szintén felvehetők (48. §.) a mennyiben tudniillik valamely beszámítható szolgálattétel közben váltak rokkantakká. A beszámítható szolgálati időközben rokkantakká vált napdijosztályba nem sorozott egyéneknek, a katonai rokkantak házainak ellátási állományaiba való fölvételét illetőleg, ugyanazon eljárás követendő, mely a közös hadsereg katona állású egyéneire nézve fönáll (58. és 59. §.) Végül a beszámítható szolgálati időközben, rokkantakká vált honvéd altiszteknek és közhonvédeknek a katonai rokkantak házainak ellátási állományába való felvételre, a második rósz III-ik fejezetének határozványai szerint, ép oly igényük van, mint a közös hadsereg rokkant altisztéinek és közkatonáinak. A mennyiben azonban a magyar kir. honvédség egyéneinek, a katonai rokkantak házainak ellátási állományaiba való felvétele nagyobb illetékeket igényelne, mint a minők az illetőknek a közös hadsereg javadalmazásából járnak (121., 122. és 128. §§.), akkor a többlet, — ha pedig az illetőknek ezen javadalmazásból való ellátásra semmi igényük nincs, az illetékes kiadásoknak (59. és 105. §§-ban említett) halálozási negyeddijt, illetőleg végkielégítést is beszámítva, egész összege a honvédelmi ministerium javadalmazásából térítendő meg. A honvéd-egyéneknek a katonai rokkantak házaiban való felvétele iránti határozat, a hadsereg hatóságait, nevezetesen a volt havidíjas egyénekre nézve a közös hadügyministert, a többi honvéd egyénekre nézve pedig a főhad (katonai) parancsnokságokat illeti. E részben zsinórmértékül tekintendő, hogy a háborúban szolgálatképtelenekkó vált honvéd-egyének ugyanazon igónynyel bírnak, mint a hadseregbeliek, mire nézve csakis különös tekintetre méltó érdemesültség ad elsőbbséget; továbbá, hogy békében szolgálat-képtelenekké vált honvédtisztek s esetleg a jelen szakasz második bekezdésében megnevezett havidíjas egyének csak rendkívüli esetekben, — békében szolgálatképtelenekké vált altisztek és honvédek ellenben, a menynyire a hely engedi, mindenkor felvétetnek a rokkantak házaiba.