Képviselőházi irományok, 1875. II. kötet • 49-68. sz.
Irományszámok - 1875-56. Magyar váltó-törvényjavaslat
158 56. szám. kevésbé lehet, mert a váltó felmutatása az óvás alkalmával a nélkül is megtörténvén, a viszkereső váltó-birtokosi minőségét kellően igazolta. 91. §-hoz. A biztosítási viszkereset czélja, a váltó leendő kifizetésére nézve garantiát szerezni, önként következik tehát, hogy mihelyt e tekintetben biztositék már adatott, az azt nyújtó fél utódai ujabb biztosítékot nem követelhetnek, miután az, mihez joguk volna, már megtörtént. Éhez képest a tervezet ép ugy, mint a k. n. váltórendszabály, kijelenti, miszerint az adott biztositék nem csak a viszkeresőnek, hanem a biztositékot nyújtó fél utódainak is fedezetül szolgál. Miután azonban a 91. ez. intézkedése csak az esetre szól, ha a biztositékot nyújtó fél utódai viszkeresetet indítanak,' önként következik, hogy a biztositék az utódokat nem de jure, hanem egyedül a viszkereset tényleges megindítása esetében illeti. Hogy az adott biztositék módja vagy mennyisége ellen emelt kifogások alaposoknak mikor tekinthetők, mint questio facti, minden egyes esetben a bíróság által lesz megállapítandó ; s e tekintetben mindössze annyit lehetne megjegyezni, hogy a bíróság egyéb döntő körülmények mellett, különösen arra köteles tekintettel lenni, vájjon az adott biztositék alkalmas és elegendő-e arra, hogy a váltóösszeget járulékaival együtt fedezze. 92. §-hoz. A tervezet 92. czikke lényegesen eltér a k. n. váltórendszabály 28. czikkében foglalt határozatoktól, a mennyiben a biztosítás megszűnési eseteit a k. n. váltórendszabálytól eltérőleg állapítja meg. A váltórendszabály 28. czikke szerint — 2. pont — a biztositék visszaadandó, ha az előző ellen a készfizetési viszkereset a váltó lejáratától számítandó egy év alatt meg nem indíttatik; vagy ha — 3. pont — a váltó erejét elvesztette. Ez intézkedéseket a tervezet fel nem vehette, mert azok határozott ellenmondásra vezetnek s ez okból zavarokra adhatnak alkalmat. A k. n. váltóreudszabály 78. és 79. czikkeiben, az előzők elleni viszkereseti jog elévülési idejét három, hat és tizennyolez hónapban állapítja meg; a viszkeresetnek tehát az előzők ellen a most érintett idő alatt okvetlen meg kell indíttatni; úgyde ha a váltóbirtokosnak a 28. czikk 2. pontja szerint jogában áll a készfizetési viszkeresetet a váltó lejáratától számítandó egy év alatt megindítani, akkor vagy a 78. czikkben megállapított elévülési idő egyrészének — a három és hat hónapnak absolute nincsen értelme, vagy kettős v elévülési idő állapittatik meg minden oly esetre, midőn valamelyik előző biztosítást adott. Továbbá a 28. czikk 3. pontja az elévülési idő hatályát határozottan elismeri, mert különben nincsen értelme azon kitételnek, mely szerint a biztositék visszaadandó, ha a váltó erejét elvesztette ; pedig az elévülési idő elteltével, mely három, hat ós tizennyolez hó lehet — a váltó az előzők irányában minden esetre elveszti joghatályát. Ha a lipcsei tanácskozmány a porosz javaslat 73. §-át, mely szerint minden váltójogi igény egy óv alatt kivétel nélkül elenyészik, elfogadja, akkor a %8. czikk 2. pontjában foglalt határidő teljesen correctnek volna tekinthető ; a tanácskozmány azonban az egy évi elévülési időtől eltért s megfeledkezett arról, hogy ennek következtében a 28. czikk 2. pontja módosítandó lett volna. Hogy a lipcsei tanácskozmánynak nem volt szándéka az adott biztositékot, az elévülési időn tul fentartani, arról a tanácskozmányi jegyzőkönyvek tanúskodnak, melyek szerint egy évi idő egyenesen, tekintettel a porosz javaslat 73. §-ában megállapított elévülésre, lett megtartva. Ily körülmények között alig szükséges bővebben fejtegetni, hogy a tervezet 92. czikkében foglalt határozatok, a k. n. váltórendszabály rokon intézkedései felett elsőséget érdemelnek s ez okból minden habozás nélkül elfogadhatók. <i
