Képviselőházi irományok, 1875. II. kötet • 49-68. sz.

Irományszámok - 1875-56. Magyar váltó-törvényjavaslat

156 56 szám. leges és nem indokolható szigor lenne az okirattól azért, mert az elfogadás, illetőleg a kibocsátás alkalmával valamelyik kellók hiányban szenvedett, a váltójogi foganatot eo ipso megtagadni. A fentebb érintett elv teljesen megóvatik az által, ha a váltó teljessége a kereset benyúj­tásakor kívántatik meg; ez lévén azon időpont, midőn a qualiíicáló feltételek együttes jelenléte szűk­séges, miután váltókereset csak érvényes váltó alapján indítható. A tervezet midőn a váltó valame­lyik lényeges kellékének utólagozását megengedi, illetőleg az utólagos kitöltésből merített kifogást kizárja, abból indul ki, hogy arról, kf váltónyilatkozatot ir alá, joggal tehető fel, miszerint érvé­nyes ügyletbe kívánt bocsátkozni, nem lehet tehát ellenére, ha az ügylet a hiányzó kellék utólago­zása által teljességre emeltetik. . E tekintetben azonban nem lehetett az általános szabály felállításával megelégedni; hanem különbséget kellett tenni a váltónak egy harmadik jóhiszemű birtokosa s azok közt, kik az utólagos kitöltésben részt vettek. Az elsők ellenében, megfelelőleg azon elvnek, mely szerint a váltóadós egy harmadik személy viszonyaiból merített kifogással egyátalán nem élhet, a kitöltésből merített kifogást sem lehetett megengedni; ellenben meg kellett azt engedni azok ellen, kik a kitöltésben részt vettek, teltévé, hogy a váltóadós a kitöltés szerződés-ellenes voltát igazolhatja, ez esetben a kifogást kizárni annyit tenne, mint a visszaéléseknek tárt kaput nyitni, azokat törvény által sanctionálni. Valamint az üres hátiratnál a forgató hallgatag csak abba egyezik bele, hogy a teljes hátirat fogalmához szükséges momentumok pótoltassanak, ugy az intézvényezett, ha ki nem töltött váltót fogad el, csak ahoz adja beleegyezését, hogy az okirat, a történt megállapodás szerint kiegészíttessék; ha tehát a kiegészítés a megállapodás határain tul megy, az mint jogosulatlan jelentkezik s ép azért, az érdekelt fél részéről jogosan megtámadható. 88. §-hoz Ha két személy közül, mindegyik annak teljesítésével tartozik, mit a másik követelhet, akkor a kötelezettségek egymást kölcsönösen megszüntetvén, beszámításnak van helye. Ezt a váltó­jogból teljesen kizárni annyit tenne, mint a feleket igen sok esetben ok nélkül kettős perlekedésre kényszeríteni. Azonban minden méltányosság mellett, mely a beszámítás megengedését javaihatja, annak nem lehet nagyobb kiterjedést adni, mint a melyet a váltó lényege s a váltó-üzletnek mindig szem előtt tartandó rendeltetése megenged. A váltó pénzfizetési ígéretet tartalmazván, mint a fizetés egyik módja, a forgalom közvetítését czélozza; ebbeli rendeltetése tehát megkívánja, hogy a váltó birtokosa, a váltó által képviselt összeghez minél kevesebb nehézséggel juthasson, hogy ettől oly viszonyokra állapított kifogások által el ne üttessék, melyek a váltóra látható befolyást nem gyakorolván, tudo­mására nem jutottak, de általa felismerhetők sem voltak. Azonban a legnagyobb váltói szigor mellett sem mehet a váltóbirtokos igénye tovább, mint a kielégítésre és miután azáltal, ha követelése az ő saját tartozásával egyenlittetik ki, épen a fizetéshez jut, — a beszámítást jogosan elleneznie nem lehet. — Hogy a beszámítás által kiegyenlítendő követeléseknek kölcsönöseknek kell lenniök, az a dolog természetéből következik, de korántsem kívántatik meg, hogy a követelések hasonló jogalapból származzanak; mert habár az egyik követelés olynemü is, hogy könnyebben és gyorsabban érvé­nyesíthető (pl. a váltókövetelés) ez a beszámításnál különbséget azért nem tehet, mert ha a kivételes érvényesítési mód czélja a gyors kielégítés, úgy ezt gyorsabban alig érhetné el a váltóbirtokos, mint épen a beszámítás által. 89. §-hoz. Azon .eltérések közt, melyek az általános indokolás szerint, a magyar váltótörvény s a k. n. váltó-rendszabály intézkedései közt léteznek, a legfontosabbak egyike az, hogy míg a magyar váltó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom