Képviselőházi irományok, 1875. II. kötet • 49-68. sz.
Irományszámok - 1875-56. Magyar váltó-törvényjavaslat
144 56. szám. ha neki a váltólevél visszaadatik, felszabadul pedig ez esetben feltétlenül s a nélkül, hogy a fizetésről külön nyugtára szüksége lenne. A most érintett körülmény indokolja egyúttal egyrészről azon intézkedést, melyszerint az elfogadó vagy kibocsátó részletfizetés esetében a váltó visszaadását nem követelheti; hanem egyedül a fizetés nyugtatványozását, s annak a váltóra leendő feljegyzését kivánhatja. A k. n. váltórendszabály intézkedik ugyan a duplicatumoknál azon esetről, ha az elfogadott vagy forgatott példány a fizetés alkalmával vissza nem adatik s ez esetre az illető kötelezetteket tovább is felelősség alatt tartja, de nem intézkedik határozottan a részletfizetés feljegyzésének elmulasztásáról; azonban a váltórendszabály szerkesztőiről nem tehető fel, miszerint azok a kérdéses mulasztásnak más következményt kivántak volna tulajdonítani, mint melyet a jelen tervezet kijelöl, miért is az e részbeni intézkedés, mint a váltó formális természetének megfelő, teljesen indokoltnak tekinthető, s annak felvétele feleslegesnek már azért sem mutatkozik, mert elejét veszi azon controversiáknak, melyek a szóban levő mulasztás következményeire nézve keletkezhetnének. 61. §-hoz, Mig a köztörvény szerint az adósnak áll kötelességében a hitelezőt felkeresni, a váltójog szerint az adós követelheti, hogy hitelező a fizetést nála keresse és követelje. Ez régi kereskedelmi szokás, mely minden nevezetesebb európai törvényben kifejezést nyert, s ebben találja indokolását, hogy a váltó forgalomra szánt papir levén, sok kézen mehet keresztül a nélkül, hogy az adós a hitelezők személyében történt változásokról értesülne. Éhez járul még, hogy a könyvek és levelezések, melyek a legitimatióra nézve gyakran szükségesek, az adós birtokában vannak s hogy ez a váltóügyletre vonatkozó viszonyok kellő áttekintésével csak akkor birhat, ha neki a váltó bemutattatik. Ez okból teszik a törvények a váltóbirtokosnak és pedig a viszkereset különbeni elvesztése mellett, kötelességévé, hogy a váltót lejáratkor fizetés végett mutatta be. Azon körülmény tehát, hogy az elfogadó, illetőleg a kibocsátó a váltót lejáratkor ki nem fizeti, az előzők ellenében még morát nem állapithat meg, erre nézve szükséges, hogy a felszólítás a váltó kifizetésére megtörténjék. Miután azonban az egyenes váltó-adós a fizetés teljesítését a lejáratra ígérte, miután továbbá minden kötelezettnek jogában áll magát a további felelősség alól azáltal kivonni, hogy a teljesítés tárgyát bírói letétbe helyezi, szükségesnek mutatkozott a váltótörvényben is kijelenteni, hogy az adósa váltóösszeget, bizonyos idő eltelte után leteheti. Ez időpont az óvatolási határidő elteltével következik be, mert annak tartama alatt a váltóbirtokos a bemutatással várhat a nélkül, hogy ebbeli várakozása miatt őtet joghátrány érhetné. Már a lipcsei tanácskozmányban átalánosan elismertetett azon nézet helyessége, mely szerint a váltó rendeltetésével minden oly intézkedés ellenkezik, mely annak forgalmi képességét csökkentené s a tanáoskozmány e meggyőződésének, egyéb intézkedéseken kivül, azáltal is kivánt kifejezést adni, hogy a váltórendszabályba a 36. czikket felvette, melynek 3-ik bekezdése szerint a fizető a hátiratok valódiságát vizsgálni nem tartozik. E mellett azonban szükséges arról is gondoskodni, hogy a jogtalan birtokos, mások kárával, a váltóösszeghez egykönnyen ne juthasson s hogy a váltóadóst a jogtalan birtokos fizetésre ne kényszerithesse. E végből jogosítja fel a 61. czikk második bekezdése a váltóadóst arra, hogy ez a váltó-összeget minden oly esetben bírói letétbe helyezhesse, midőn a bemutató jogosultságát a váltóösszeg felvételére igazolni nem képes. 62. §-hoz. A k. n váltórendszabálynak alapul szolgált porosz javaslat — 55. §. — nem kötelezte a váltóbirtokost arra, hogy ez az elfogadás megtagadása esetében a váltót a szükségbeli utalványozódnál bemutassa. A javaslat e részbeni intézkedése azonban a lipcsei tanácskozmányban heves megtámadások után elejtetett. A tanáoskozmány azon teljesen helyes felfogásból indult ki, miszerint
