Képviselőházi irományok, 1875. II. kötet • 49-68. sz.
Irományszámok - 1875-56. Magyar váltó-törvényjavaslat
134 56J szám. tervezet, eltérőleg váltótörvényünktől, az elfogadás megtagadása miatt nem fizetési, hanem csak biztosítási viszkeresetet ád a váltóbirtokosnak. A mi a kellő legitimatiót illeti, e tekintetben a váltó puszta birtoka teljesen elégségesnek mutatkozik; mert az elfogadás tényével a váltóigéret még nem realisáltatik, hanem annak realisálása csak előkészíttetik; felesleges lenne tehát e cselekvény teljesítéséhez a jogosultság oly nemét követelni, minő a fizetés végetti bemutatáshoz mulhatlanul szükséges. i Végre nem lehet felesleges kiemelni, miszerint a jelen tervezetbe a nürnbergi novellák azon intézkedését, mely szerint a váltóbirtokos bemutatási joga váltói hatálylyal nem korlátolható, azért kellett felvenni, mert a szükséges egység kétségtelenül veszélyeztetnék, ha oly fontos kérdésben, minőnek az elfogadás végetti bemutatás tekintendő, a jelen tervezet és a köz. n. váltórendszabály intézkedései, egymással ellentétben állanának. 39. §-hoz, A k. n. váltórendszabály 18. ez. a vásári váltóknak elfogadás végetti bemutatása iránt csak annyiban intézkedik, hogy az ily váltók tekintetében, a vásár helyén divatozó törvényes határozatokra utal; ez által világosan kijelentvén, miszerint e részben a közelebbi intézkedéseket a particularis törvényhozásoknak kívánta fennhagyni Ez okból történt az 1850. január 27-én kelt nyílt parancsban, a vásári váltók tekintetében, ugy az örökös tartományok, mint Magyarországra nézve külön intézkedés s pedig olyképen, hogy nálunk az 1840. XV. t. ez. I. E. 57. §-a változatlanul fentartatott. Tekintve tehát, hogy a k. n. váltórendszabály a vásári váltók iránt külön intézkedést nem tartalmaz; tekintve továbbá, hogy saját váltótörvényünk e részbeni intézkedései 1841. január 1-je óta szakadatlanul érvényben vannak. — legczélszerübbnek látszott a most érintett intézkedéseket, melyek különben is czélszerüknek tekinthetők, változatlanul megtartani. 40. §-hoz. A lát után bizonyos időre szóló váltók sajátsága abban áll, hogy azok lejárata a bemu tatástól számítandó bizonyos idő elteltére esik. Hogy az ily váltók alapján a kötelezettek in infinitum obiigóban ne tartassanak, szükséges a bemutatásra bizonyos határidőt megállapítani. A kérdéses váltók jogi természetét saját váltótörvényünk is helyesen fogta föl, midőn 53. §-ában a váltóbirtokost a lát utánra szóló váltóknak bizonyos idő alatt leendő bemutatására kötelezte. A k. n. váltórendszabály e tekintetben nem csak váltótörvényünktől, hanem a Oode de Oommercetől is előnyösen tér el annyiban, hogy egyrészről nem tesz különbséget a bel- s külföldön fizetendő váltók közt, és hogy másrészről a bemutatási határidőt lehető egyszerűséggel állapítja meg a nélkül, hogy ez által a franczia törvényben foglalt speciális állással ellenkezésbe jönne, mert a két évi határidő, mely a váltó Liállitásától számíttatik, a franczia részletes határidőket mind magában foglalja, tehát a váltórendszabály intézkedése a Francziaországban kiállított váltóknak sem praejudicál. Hogy a köz. n. váltórendszabály intézkedése, melyet a jelen tervezet is elfogadott, kétségtelen haladásnak tekinthető, annak igazolására a következő momentumok szolgálhatnak. Ugy a magyar mint a franczia törvénynek lényeges hibáját képezi az, hogy intézkedéseik csak oly váltókra vonatkoznak, melyek belföldön fizetendők, illetőleg, melyek belföldre intézvényeztetnek, úgyde ez intézkedés mellett a belföldi alattvalók érdekei minden oly esetben védtelenek maradnak, midőn ezek egy külföldön kelt váltónyilatkozat alapján belföldön támadtatnak meg. A törvényhozás és pedig a nélkül,
