Képviselőházi irományok, 1875. II. kötet • 49-68. sz.
Irományszámok - 1875-56. Magyar váltó-törvényjavaslat
114 56. szám. Eészletes indokolás. 1. §,-hoz. A váltójogban rendszerint különbség szokott tétetni a cselekvő és szenvedő váltóképesség közt, mig azonban az elsőre nézve, mely az ember átalános jogképességevei azonos, a váltótörvény külön dispositiója nem szükséges — nagy fontossággal bir a szenvedő váltóképessóg vagyis azon tehetség szabatos meghatározása, melynél fogva valaki váltójogi kötelezettséget vállalhat. A szenvedő váltóképesség meghatározásánál a régibb európai törvények különféle rendszerből indultak ki s a szenvedő váltóképességet vagy rendszerint mindenkitől megtagadták ugy, hogy e képességgel csak azok birtak, kiket a törvény azzal különösen felruházott; ide tartoztak majdnem mindenütt a kereskedők, kikhez némely országokban még más személyek is járultak, mint ezt a hannoveri, porosz és würíembergi törvények intézkedései mutatják; vagy a váltóképességet mint a szerződési képességből eredő szabályt álliták fel ugyan, de e szabály alól annyi és oly sokféle kivételt tettek, mikép az ez iránti törvények közt, melyek közé saját váltótörvényünkön kivül a danzigi, brémai, cötheni, szász, hamburgi ós frankfurti váltótörvények tartoznak, az egyöntetűségnek még nyomára sem akadhatni. Ezenfelül némely törvények, mint a magyar, dán, osztrák és sziléziai, különbséget téve az idegen és saját váltók közt, ezek szerint a szenvedő váltóképességet is különbözőleg állapították meg Jelenleg ezen éles ellentétek átalában már nem léteznek oly mértékben, hogy az európai törvények közt a szenvedő váltóképességet illetőleg feltűnő különbséget lehetne találni. Igaz, hogy az európai positiv törvények közt máig is találhatók olyanok, .melyek a váltóképességet a nem tekintetében korlátozzák; de a kivételek egyrészről mindinkább kevesbülnek, másrészről a régibb legislatio maradványait képezik. Ma az európai államokban a szerződési képesség, kevés kivétellel, a szenvedő váltókezességet involválja s e részben csak annyiban található különbség, a mennyiben a positiv törvények a szerződési képességet, az életkor szempontjából különbözőleg állapítják meg. A tervezet törvényczikke e tekintetben a köz. n. váltórendszabályhoz csatlakozik nem csak azért, mert a váltó mint a kereskedelmi forgalom közvetítője csak ugy felelhet meg rendeltetésének, ha annak használása mindenkinek lehetővé tétetik, kit a köztörvény terhes szerződések kötésére feljogosít: hanem azért is, mert azon okok, mélyek korábban a szenvedő váltóképesség korlátozását speciális viszonyaink közt indokolhatták, a haladó kor igényeivel szemben figyelembe nem jöhetnek. A törvényhozás azon álláspontot, melyet az 1840. XV. törvónyczikk alkotói elfoglaltak, már a véd.erőről, továbbá a honvédségről szóló és az ipartörvény alkotásánál elhagyta, világos elismeréséül annak, miszerint sem a polgári állást, sem a nemet oly akadálynak nem tekinti, mely miatt az egyesek átalános jogképességét a speciális jogok, tekintetében korlátozni kellene. Végre, hogy a jelen tervezet, eltérőleg a magyar, franczia és olasz váltótörvénytől, nem jelöli ki azokat, kik szenvedő váltókópességgel nem birnak, egj^részről abban találja indokolását, hogy az ily negatív tartalmú intézkedések, szemben a törvény positiv határozataival, tulajdonképeni jelentőséggel nem birnak, másrészről abban, hogy a szerződési képesség hiányának megállapítása nem a váltó, hanem a polgári törvénykönyv keretébe tartozik, ennek feladatát képezvén a szerződési képességet kizáró momentumokat megállapítani; a váltótörvény, mint különös jog, e tekintetben a magánjog intézkedéseit már azért sem ignorálhatja, mert a váltóképessóget a köztörvény által meghatározott szerződési képességtől teszi függővé, tehát váltóképességgel oly személyeket úgysem ruházhatna fel, kiktől a köztörvény a szerződési képességet akár a kor, akár a physikai, akár pedig az itellectuális tehetségek hiánya miatt megvonja. 2. §-hoz. A külföldiek váltóképessége, az európai törvényekben általában nyilvánuló felfogás szerint, azon ország törvényei után bírálandó meg, melyhez mint alattvalók tartoznak, miért is e kérdés
