Képviselőházi irományok, 1872. XXVII. kötet • 1122-1153. sz.

Irományszámok - 1872-1138. Kereskedelmi törvény végszerkezete

290 1138. szám. 485. §. A biztosítási szerződés hatályát veszti: 1. ha a biztosított tárgy a szerződés megkötése után, de azon időpont előtt, melytől kezdve a biztosító a veszélyt viselni tartozik, megsemmisül vagy elvész; 2. ha a biztosított tárgy azon időpont után, melytől kezdve a biztosító a veszélyt viselni tartozik, nem a szerződésben kijelölt, hanem más esemény folytán megsemmisül vagy elvész; 3. ha a biztosított vállalat nem létesül vagy oly időpontra halasztatik el, midőn a veszély, mely ellen a biztosítás irányul, már megszűnt; 4. ha a visszatérő időszakokban fizetendő dij a lejáratkor vagy az e végre engedett halasztás eltelte előtt le nem fizettetik: kivételnek e tekintetben akkor van helye, ha a biztosított a dij lefizetésében vétlen baleset vagy erőhatalom által gátoltatott; 5. ha azon érdek, mely miatt a biztosítási ügylet a szerződós szerint köttetett, megszűnik. 486. §. Ha a biztosítási szerződés kezdettől fogva érvénytelen volt (465. §.), vagy ha később érvénytelennek nyilváníttatott (475. §.), vagy ha az később hatályát elveszti (485. §.), a befizetett dij biztositottnak visszaadandó. Ha azonban az idő, melyre a szerződés köttetett, egészben vagy részben már eltelt, a biztositónak, más megállapodás hiányában, jogában áll a befizetett dij kétharmad részét visszatartani. A mennyiben a biztosítási szerződés érvénytelenségét vagy megszűntét a biztosított okozta, a befizetett dijt vissza nem követelheti, illetőleg a lejárt dijt megfizetni köteles, s ezenfelül a biztositónak kártérítéssel tartozik: ellenben ha a most érintett körülményeket a biztosító idézte elő, a dijt vissza nem tarthatja, illetőleg a lejárt dijt nem követelheti, s e mellett a biztosítottnak az okozott kárt megtéríteni tartozik. 487. §. A biztosítási szerződésből eredő igények, egy esztendő alatt évülnek el azon időponttól számitva, midőn azok érvényesíthetők lettek volna. 488. §. Tűzkár ellen az ingó és ingatlan dolgok ugy egészben, mint egyes részeikben biztosíthatók. A tűzkár elleni biztosítás, mely valamely épület teljes értékére szól, világos kikötés hiányában, az alépítményekre (pínczékre, kutakra s egyéb földalatti részekre) ki nem terjed. Ingó dolgoknál a hely vagy helyiség, hol azok léteznek, világosan kijelölendő. A biztosítás csakis a kijelölt hely vagy helyiségre nézve bír foganattal. 489. §. Tűzkár ellen oly árukészletek is biztosithatók, melyeknek mennyisége koronként változik. Ez esetben azonban a koronként változó mennyiség igazolandó. 490. §. Ha a biztosított épületben vagy annak rendeltetégében oly változás történik, mely által a tűzveszély akkép fokoztatik, hogy a biztositó, ha e körülmény előtte tudva lett volna, az ügyletet egyátalán nem, vagy nem ugyanazon feltétel mellett kötötte volna meg, a biztosi-