Képviselőházi irományok, 1872. XXV. kötet • 1057-1102. sz.

Irományszámok - 1872-1070. Jelentése a naszód-vidéki 44 községek és azon vidék központi iskola és ösztöndij-alap meghatalmazott képviselőivel 1872. márczius hó 12-én Kerkapoly Károly, mint volt m. kir. pénzügyminister úr által a magyar kincstár nevében kötött szerződés, illetőleg egyezség megvizsgálására kiküldött bizottságnak

34 1070. szám. Ennek alapján Besztercze város és vidéke a formális cessionalis oklevél mellett, Radnavölgyét minden hozzá tartozandóival együtt az államnak tulajdonába átengedte, mely azt ö Felsége M. Terézia által elfogadta és a határőri intézményt ezen vidéken azonnal életbeléptette. A kárpótlások átaljában és azon kérdés meghatározására különösen, vájjon Radnavölgye szabad vagy úrbéres föld volt-« ? Gr. Nemes alatt Kolozsvárt és gr. Bethlen alatt M.-Vásárhelyt, külön vegyes bizottságok működtek, melyek mindegyik Radnavölgy lakosaágát jobbágyoknak mondotta. De ezen kérdés mai napig is vita tárgyát képezi, főkép azért, mert a múlt időkben a kincstár képviselője (fiscalis direct), talán túlbuzgóságból, talán politikai indokokból a beszterczei magistratust a neki fizetett 12,000 frt kárpótlás visszafizetéseért beperelte, mely 1794-től egészen 1854-ig húzódott, mikor is csak legfelsőbb elhatározás által lett ezen per beszüntetve. A kincstár képviselői e perben azt igyekezték bizonyítani, hogy Radna völgye szabad föld és lakossága szabad nép volt, tehát Besztercze városát ezen territórium átengedéseért kárpótlás nem illette és argumentumait az érdekelt fél, a radnavölgyi lakosság, természetesen minden alkalommal érvényesiteni igyekezett. Miután ezen kérdés a fennforgó birtokviszonyok megitélésénél döntő befolyással bir szükségesnek látja a bizottság, itt mellékesen kiemelve, hogy minden a határőrség polgárosítása óta e vidéken működött birtok-vizsgáló és rendező bizottságok, e kérdést a Nemes- és Bethlenféle irányban döntötték el, a legutóbb 1861 —1867-ig működött birtokrendező bizottságnak a naszódvidéki lakosság felség-folyamodványokban e tekintetben felhozottakra nézve, az erdélyi udvari korlátnoksághoz 1866. ápril 10-én 934. szám alatt tett felterjesztéséből következő fejtegetését ide igtatni. A határőrök állítják: miszerint Radna völgyének lakossága Radna mezőváros főhelylyel a legrégibb időktől kezdve 1472-ig szabad polgárok és Doboka megyei nemeseihez számíttattak volna. A beszterczei tanács Mátyás királytól ,.ddto. Faurinii pro festő b. Emerici anno 1472." egy privilégiumot tudott kieszközölni, mely szerint Radna völgye ismét Beszterczéhez visszacsatoltatott (incorpore). Hogy a radnavölgyi lakosság 1472-ig szabadok voltak volna, nincs semmi által bizonyítva ; ezt ugy látszik csupán a fennebbi szabadalomlevél, (mely egyébiránt csak egy egyszerű parancs a dobokamegyei adóhivatalnokokhoz) (dicatores) ezen szavaiból következtetik: „extunc per amplius ipsos Valachos in médium nobilium non dixitis." A radnavölgyi lakosok 1756. és 1762-ben megtagadván az addig Besztercze városának fizetett praestatiókat tovább teljesíteni, ő Felsége Mária Terézia 1764-ben Marosvásárhelyen ennek megvizsgálására egy vegyes bizottságot állított fel, melynek munkalatjában (lásd gubernial transumpt. Lit. Y. fasc. 396.) azon okmány kironatilag felvétetett. Ezen kivonatban „in médium nobilium" szavak után, még ezen szavak állának : „Comitatus Dobocensis" és igy az egész mondat igy hangzik: „Quod (rebus, prout expositum erat, sic se habentibus) amplius ipsi Valachi in médium nobilium Comitatus Dobocensis non dicentur." — Ugyanezen okmányban a következő mondat előzi meg azt: „Licet universi Valachi in Districtu Radnavölgye commerantes per Reges Hungária dictae Civitati in perpetuum donati fuissent: nihilominus Dicatores Comitatus Dobocensis ab eadem Civitate ipsos Valachos occupassent ac in médium Comitatus Dobocensis nominassent atene dicassent." Ezen egész okmány tehát csak annyit mond, hogy a dobokamegyei adóhivatalnokok (dicatores) a radnavölgyi oláhokat, megadóztatás tekintetében Dobokamegyéhez vonták, azaz ők rótták nekiek ki az adót, jóllehet, hogy ezek Besztercze vidékhez tartoznak, mi ezennel jövendőre nézve niegtiltatik. „Comitatus" vagy „Comitatus nobilium" egészen egy értelmű a magyar közjogban és nagy tájékozatlanságot árul el ugy az ország viszonyaiban, mint a latin hivatalos nyelvben,