Képviselőházi irományok, 1872. XXV. kötet • 1057-1102. sz.

Irományszámok - 1872-1060. Törvényjavaslat a sorkatonaságnak, tengerészetnek és honvédségnek természetben való tartásából keletkező teher arányosabb feloszthatása czéljából a köztörvényhatóságok által kivethető pótadóról

1060. szám. 7 Melléklet az 1060. »z. irományhoz. Indokolás a sorkatonaságnak, tengerészeinek és honvédségnek természetben való tartásából keletkező teher arányosabb feloszthatása ezéljából a köztörvényhatóságok által kivethető pótadóról beterjesztett törvényjavaslathoz. A katonaelhelyezési és beszáHásolási kérdésnek ugy az egyenlő teher viselés, mint a közerkölcsiség igényeinek megfelelő megoldása csak is az elhelyezés állandósítása után, az országos kaszárnyarendszer életbeléptetése által, lesz eszközölhető. Tekintettel azonban a nehézségekre, a melyek ez irányban felmerülnek, e kérdés gyors megoldása alig remélhető. Sok nehézséggel jár ugyanis, kivált egy, közlekedési eszközeit illetőleg is átmeneti viszonyok között élő államban, az állandó elhelyezés megállapítása épen ugy, amint nehéz az igazságos hozzájárulási kulcsnak kijelölése, a melynek alapján a kaszárnyák építendők lesznek. Érzetében annak, hogy a végleges megoldás az emiitett okok miatt rövid idő alatt nem várható, mind hangosabban és nagyobb körben nyilvánult a törvényhatóságok részéről az óhajtás, hogy oly törvényes intézkedés történjék, a mely által ideiglenesen is enyhíteni lehessen azon el nem tagadható igazságtalanságot, a mely abban fekszik, hogy aránylag csekély számu

? a katonaság elhelyezésére alkalmas község viseli az egész terhet, mig az ország többi községei attól mentek maradnak. A helyzetnek ezen felfogása és azon törekvés, hogy elkerülhessék azon oly gyakori sajnos öszeütközést, mely köztük és katonai hatóságok között a miatt felmerülni szokott, hogy a megyék a teher igazságosabb megosztása ezéljából a katona-beszállásolást felváltva mentül több községre kívánják kiterjeszteni, mig a katonai hatóságok a szolgálat czélszerüségét tartva szem előtt, a katonaságot mindig a legalkalmasabban fekvő községekben kívánják elhelyeztetni, indította az ország számos törvényhatóságát arra, hogy a pótadónak azon czélból kivethetését szorgalmazza, hogy lehető kárpótlást nyújthatván, az abból befolyó összegekből a katonaságot tettleg tartó községeknek, a terhet ez által azokra nézve könnyebben elviselhetővé tegye és annak könnyítésére a helyzetüknél fogva katonát nem tartó községek hozzájárulását is eszközölje. Vannak már ma is megyék, a melyek e czélból pótadót tettleg vetnek ki, a nélkül, hogy az ellen bárki is felszólalt volna. . Ezen eljárás azonban az erre feljogosított törvény hiányában korrektnek nem mondható. Az óhajtás, hogy ezen bajon segíteni lehessen, birta rá a honvédelmi ministert, ki az elhelyezési ügygyei foglalkozik, hogy több megye alispánjának meghallgatása után a honvédelmi, pénzügyi és belügyi ministerek küldötteiből egy bizottságot alakítván, az ideiglenesen czélszerünek látszó intézkedésekről törvényjavaslatot dolgoztasson ki. Az így létrejött törvényjavaslat alapján készült az, a melyet most benyújtani szerencsém van. Általam nyujtatik az be azért, mert a végmegállapodások szerint nem maga a beszállásolás kérdése döntetvén el, hanem arról lévén szó, hogy a háziadó engedélyezése által mód nyújtassák arra, hogy a beszállásolás terhe legalább ugyanazon megye községei és ugyanazon község tagjai között arányosabban osztassék fel, hogy ezen háziadó mimódon vettessék ki, haj-