Képviselőházi irományok, 1872. XXIV. kötet • 1021-1053. sz.

Irományszámok - 1872-1031. Az együttes pénzügyi és vasuti bizottságnak jelentése, a keleti vasut ügyében

1Ó31. SZÁM. 65 Mielőtt azonban a bizottság ezen momentumokra áttérne, elkerülhetlennek tartja a következők megemlítését. 1. Ugy látszik a tárgyalások folyamán felmerült adatokból, hogy a vasúti vállalatoknál a tapasztalás útmutatása szerint annyira szükséges szigor és óvatosság a keleti vasút engedélyezése alkalmával teljes mérvben nem érvényesülhetett. Igaz, a mi a kihallgatások alkalmával többek részéről mondatott (lásd Thommen válaszát 97. lap), hogy az engedélyes személyére nézve, a ki hazánkban jó hirnek örvendett, akkor nehéz lett volna kifogást tenni, és pedig annál inkább, mert neve egy európai hitelű bankházzal, a brüsseli Bischofsheim és Hirsch czéggel hozatott összeköttetésbe; azonban a baj nem is annyira az engedélynek Warring részére történt megadásában, hanem inkább abban rejlik, hogy azon bankház aláírása az engedély-okmányon nem követeltetett. Jóllehet azon időben Warring neve elég biztosítékot nyújtónak tekintetett a nagyvárad-kolozsvári vonalszakasz kiépítésére; de az egész hálózat engedélyezésénél, miután az ez irányban érkezett tudósítások inkább az őt támogató pénzerőre vonatkoztak, miként Lónyay gróf, Hollán és Thommen nyilatkozataik tanusitják (lásd a válaszok 18 — 30. és 96. lapjait), indokolt lett volna a Bischofsheim és Hirsch bankházat is bevonni a kötelezettségbe. Hogy a tervek, melyek alapján a költségvetés készült s az engedélyezés történt, még az előtt 5 évvel tett felvételek eredményei s nem is egészen uj, nem is részletes (detail), hanem csak általános tervezetek (Generalprojecte) voltak, hogy az idő rövidsége az alapos felülvizsgálatokat, részletes számításokat és átdolgozást meggátolta (lásd Hollán 30—34. és Thommen 104. 1. nyilatkozataikat), az mind kétségbevonhatlan tény s ugyanazért nem lehet csodálkozni, hogy azon tervezetek a követelményeknek az egész vállalatot illetőleg meg nem feleltek. De nem tartja az együttes bizottság elhallgathatónak azon lázas sietséget sem, melylyel a képviselőház s általában az egész törvényhozás ezen ügyet tárgyalta. Ezen sietség, mely az akkori viszonyokban leli magyarázatát, lehetetlenné tette az alapos tárgyalást. A társulat keletkezéséről szemben az 1840: XVIII. törvényczikkel, a bizottság megemlitendőnek tartja, hogy az idézett törvénynek a részvénytársaságokra vonatkozó szabályain a fejlődő élet túltette magát, s e társulat keletkezésénél is, mint más társulatoknál, a kifejlet gyakorlat szolgált zsinórmértékül. De van egy körülmény, melyet a bizottság nem hallgathat el, tudniillik hogy az engedélyokmány és az alapszabályzat között ellentét forog fenn: A mig ugyanis az engedély-okmány 21. §. 3-ik bekezdése rendeli, hogy a társaság s így a közgyűlés maga tervezi és szükségesetére a kormánynyal együtt kiegészíti alapszabályait, a mig maga az alapszabály 32. §-ának 2-ik kikezdése az alapszabályok értelmében megalakult közgyűlésről tesz említést és az 57-ik §. az alapszabályok befejezését rendeli el, addig ugyanazon alapszabályok 34-ik §-a ezt mondja: „A rendes közgyűlés azon évben tartatik meg, mely az ipitések befejezésének és az engedélyezett vonalak megnyitásának évét követi." A bizottság figyelemreméltónak tartja, a mit Hollán Ernő az eljárás magyarázatára a kihallgatások alkalmával mondott (lásd I. csoport 45., 46. lap), hogy: „Ujabb időben a vasúti vállalatok oly dimensiókban fejlődtek, miszerint az államok azokat saját erejükből, vagy a hazai tőkéik assotiatiója által létesíteni nem bírták; a vasúti vállalatok ennélfogva internationális jelleget öltöttek, minthogy létesítésükhöz az összes európai tőke concurrált. * El kellett e czélból hántani minden akadályokat, minden nehezítő körülményeket; a mi első sorban odavezetett, hogy rendszerint eltekintettek az alakulásra vonatkozó közgyűlés megtartásáról, tehát az első igazgatótanács megválasztásától is; a részvényesek többnyire csak az emissiót rendező bankok és a vállalat élén szereplő nevek után indulván, teljesítették az aláírásokat és fogadták el az alapszabályok kötelező határozatait. KÉPV. H. ITOMÁNY. 1872 — 75. XXIV, 9