Képviselőházi irományok, 1872. XXIV. kötet • 1021-1053. sz.
Irományszámok - 1872-1051. A zárszámadási bizottság jelentése, a nyugdíjakról
210 1051. SZÁM. a kormány között nézetkülönbségek merülnének fel. Ezeket pedig minden évben a zárszámadásról teendő jelentésében foglalhatná be a számszék. A nyugdíj-jegyzékek évenkénti újból összeállítása, leíratása esetleg kinyomatása az államnak igen sok és felesleges pénzébe kerül. Ez okból kéri a zárszámadási bizottság fentebbi javaslatát elfogadtatni. Az állami számszék az 1872. évi nyugdijasok összeállításánál megjegyzette: hogy azon kegyzsoldot élvező aggharezosok, kik az utfentartásánál nyernek alkalmazást, kegyzsoldjuk élvezetében szabályellenesen nemcsak polgári szolgálatuk alatt, hanem ezen szolgálatuk után nyert kegydijaik mellett is meghagyatnak, hogy az erdélyi csendőrök még mindég a közös hadügyministerium által nyugdíjaztatnak, végre, hogy a honvédségnél feltűnő gyorsasággal növekedik a nyugdijasok száma, főleg az indokból, mert nem csupán az 1848/9-ki honvédek közül, de a közös hadsereg nyugalmi létszámából is sokan vétettek át a honvédségbe, oly előrehaladott életkorban, melyben csak kevés ideig voltak szolgálatra képesek. A számvevőszék első pont alatti észrevételeinek, az 1873. évi jelentés szerint, azon kedvező eredménye lett, hogy az aggharczosi kegyzsoldosok utmesteri nyugdíjaztatása körül előfordult szabályellenességeket, a közmunka- és közlekedési minister beszüntette. A másodikra nézve azt jegyzé meg a ministertanács, hogy az erdélyi csendőrök nyugdijai a fenálló gyakorlati szabályok szerint az 1863. évi katonai nyugdijszabályzat alapján a magy. kir. belügyministerium közbejöttével állapittatnak meg. A zárszámadási bizottság felhívatni javalja a kormányt, hogy az erdélyi csendőrök tekintetében igyekezzék mielőbb valósítani a belügyministernek a képviselőház előtt is kilátásba helyezett azon czélját, hogy az egész erdélyi csendőrséget és így annak nyugdíjazási ügyét is, — teljesen függetlenítse a közös hadügyministerium befolyása alól, — és a magyar kormány kizárólagos rendelkezése alá hely ezzé A honvédségi tisztek nyugalmaztatását illető aggodalmait a számszéknek a honvédelmi minister 1874. évi augusztus 4-ről 16604. sz. a. kelt értesítése által eloszlatta, a mennyiben kijelenté, hogy jövendőre a közös hadsereg nyugalmi létszámából tisztek rendszerint nem fognak áthelyeztetni a honvédség tettleges állományába, de ha ily eset történnék is, az illetők minősültsége az ujabban életbe léptetett szabályok értelmében előzetes felülvizsgálat alá vétetik. Mindamellett is nem tartja feleslegesnek a bizottság a honvédségi tisztekre nézve azon kivánatot kifejezésre juttatni, — miszerint a magy. kir. honvédelmi minister a honvédsége intézmény kiállításának kezdelén túl lévén, immár jövendőre ugy intézze a honvédség tiszteinek kinevezietéseit, hogy azok a természet rendes törvényein tálmenő arányban —• ne terheljék nyugdijakkal állami pénztárunkat. Helyesléssel tartja a bizottság kiemelendőnek a ministertanács 1873. évi május 29-ről kelt azon határozatát, minélfogva az 1848 : XXIX. törvényezikk alapján hivatalaiktól elmozdítandó tisztviselők, a mennyiben nyugdíjra egyátalán igényt tarthatnak, rendszerint csak ideiglenesen nyugdijazandók s csupán azon esetben mondandó ki végleges nyugdíjaztatásuk, midőn az elmozditási okok mellett, a testi vagy lelki erőfogyatkozás miatt bekövetkezett szolgálatképtelenség, orvosi bizonyitványnyal is igazoltatik. Az állami szám szék és a kormány között elvi nézetkülönbségek fordulván elő a törzsőrmesterek nyugdij-igényeire nézve az államszámszék ezen kérdés végeldöntését, az 1873. évi nyugdij-jegyzék bemutatása alkalmával tett jelentésében az országgyűlés elé terjesztette. A ügy érdeme rövidre vontán ebből áll: Az 1872-ik évi nyugdíjasok jegyzékében a honvédelmi tárczát illető E kimutatás 14. téleíe alatt Minyor Pál törzsőrmester 2 évi 10 havi szolgálata után nyugdij áztatván, ez ellen az állami
