Képviselőházi irományok, 1872. XXIV. kötet • 1021-1053. sz.
Irományszámok - 1872-1051. A zárszámadási bizottság jelentése, a nyugdíjakról
2001051. SZÁM. a bécsi cs. kir. ministeriumok által nem magyarországi hatóságok indítványára lettek nyuggalmazva, ha nyugdijaik magyarországi pénztáraknál lettek folyóvá téve, az ily nyugdijasokra vonatkozó táblázatoknak és ügyiratoknak az osztrák hatóságoktól leendő megszerzésében segédkezni szíveskednék. (Lásd állam- Az állami számvevőszék eme felhívását 1871-ik év folyamán eredmény alig köszámszék je- . • lentését az vette, az egy belügyi tarczat kivéve, honnan az Erdélyt illetőkön kivül a nyugdíjasokra lamháztartás- vonatkozó felszerelések megküldettek. rÓ1 k, 6 ') 47 ^ z °' c miaít az állami számszék csupán 1872. évben jutott azon helyzetbe, hogy a nyugdijasok nagyobb részét szoros vizsgálat után jegyzékekbe foglalhatta, s ezeket 1872. évi november 29-én a képviselőházhoz leendő beterjesztés végett a ministerelnökhöz áttette. A ministerelnök Szlávy József ur, az állami számszék eme jelentését a pénzügyminister észrevételeinek kíséretében 1873-ik évi márczius l-jén terjesztette be a képviselőházhoz. A képviselőház 1332./1873 sz. alatt ugy az állami számszék jelentését, mint a ministeri észrevételeket kinyomatni, és a képviselők között kiosztatni rendelte. Azok kinyomattak és kiosztattak. De nem nyomattak és nem osztattak ki az állami számszék jelentésének tulajdonképeni tartalmát tévő azon kimutatások, melyek a már megvizsgált s némi részben, a még meg nem vizsgált nyugdijasokat is névszerint tartalmazzák. Igaz, hogy ezen A), B), C), D), E), E—1, — E—13 ; F), G), H), I), K), L-l, — L—11. M) alatti összesen 35 darabból álló kimutatás egy nagy nyomatott és nem kevésbé kerülő könyvet fogna kiadni; de alig képzelhető, hogy másképen a képviselők alapos ítéletet mondhassanak ezen nagyfontosságú ügyben. Ezen A)—M) kimutatás ok nagyobb részét ugyan, de mégsem tartalmazzák teljesen egész részletezését a magyar államot terhelő nyugdijak álladékának, azon okból, mivel főleg az igazságügyi és pénzügyi tárczáknál számos nyugdíjazási esetekre vonatkozólag, az okmányok teljesen hiányozván, a nyugdijasokat csakis tényleges illetményeik szerint vehette fel az állami számvevőszék a nélkül, hogy a képviselőház 1868. deczember 5-én 3002. és 1870. márczius 22-én 1626. sz. a. hozott határozatainak értelmében összehasonlíthatta, és a jogosultságot megítélhette volna, sőt a pénzüyyi tárczát illetőleg egész pénzügyigazgatósági kerületek voltak, melyekből még a tényleg nyugdíjazott egyének jegyzékei sem küldettek be. Innen önként következik, hogy lehetnek esetek, melyekre nézve az állami számszék nem lévén tájékozva, nem volt képes nyilvánítani, hogy az illető szolgálati viszonyainál fogva nyugdiját egészben vagy csak részben van-e jogosítva Magyarország terhére élvezni, avagy az a központi kormány vagy más alap nyugdíjasai közé lenne jogosan számítandó. A felhívott kimutatások szerint 1871-ik év végével a nyugdijak álladéka tett összesen 3,027.833 forintot. — Ebből azon nyugdijak, melyekre nézve az okmányok hiánya miatt, az állami számszék összehasonlító bírálatot nem tehetett, következő összegeket tartalmaznak: D) alatti kimutatásban belügyi tárcádnál 8.435 frt —> kr. Pénzügy ministeri tárczánál: E—1. E—2. alatti kimutatásban vezető pénzügyi hatóságok és adófelügyelőségeknél 46.764 frt 22V 2 krE—3. alatt pénzügyőrségnél 8.132 „ 50 „ E—4. aktt országos pénztáraknál . 2.940 „ — „
