Képviselőházi irományok, 1872. XXIV. kötet • 1021-1053. sz.

Irományszámok - 1872-1050. Az állam és egyház közti viszony rendezése ügyében kiküldött bizottságnak jelentése, a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslat tárgyában

188 1050. SZÁM. 7. §. Minden hitfelekezet vagyis egyház a vallási élet gyakorlására alakult s az állani védelme és főfelügyelete alatt álló nyilvános társulat. Ennélfogva : a) Bárminemű titkos vallási társulat alakítása s az abban való részvétel tilos. b) Azon vallásfelekezetek, melyek eddig törvényesen nem ismertettek el (nem tartoznak az eddig bevett vallások közé) tartoznak szervezeti alapszabályaikat, erkölcsi tanaikat, isteni tiszteletük leírását és tisztviselőik s alkalmazottjaik felett gyakorlandó fegyelem szabályzatait a vallásügyi minis terhez felterjeszteni. Továbbá általában a hitfelekezetek, tehát a törvényesen bevett vallásfelekezetek is, kötelesek egyházi szervezetükön, vagy erkölcsi tanaikban, vagy isteni tiszteletükben, vagy fegyelmi szabályzataikban koronként tett módositásaikat, valamint időnként választott főbb tisztviselőiket bejelenteni. c) Egy hitfelekezetnek sem lehet egyházi feje vagy védura oly egyén, ki nem magyar állampolgár, vagy oly hatóság, mely a magyar állam kötelékén kivül áll. E rendelet nem vonatkozik a római és görög kathoiika egyháznak a római pápához való azon viszonyára, mely törvényeink s joggyakorlatunk szerint az állam által eddig is elismertetett. Ennélfogva király ő felségének felelős kormánya által gyakorlandó tétezvényjoga a római pápának vagy egyetemes zsinatoknak bárminemű a magyar állam alattvalóit érdeklő intézkedései irányában továbbra is fenntartatik mind addig, inig az állami főfelügyelet ez irányban is részletes törvénynyel szabályoztatik. d) Bármely hitfelekezetnél lelkészül vagy egyházi tisztviselőül és elöljáróul csak magyar állampolgár alkalmazható. e) Az eddig törvényesen be nem vett hitfelekezet köteles egyes községeiben valamely egyházközségi s ha a felekezet több oly egyházközségekből áll, melyek egységes egyházszervezetben egyesülnek, egyszersmind valamely felsőbb elöljáróságot szervezni, mely őt a polgári hatóság irányában képviseli. Mindegyik ily elöljáróság tagjainak legalább két harmada világiakból alakítandó. Az ily elöljáróság, illetőleg képviselet tagjai személy-változás esetén is mindig bejelentendők a polgári hatóságnak és pedig a főtisztviselők közvetlenül a vallásügyi ministernek, az egyházközségi tisztviselők pedig a polgári községi hatóságnak. f) Bármely hitfclekezet vallási s erkölcsi confessióiban, vagy egyházi határozataiban, avagy tankönyveiben sem szabad oly rendeletnek, határozatnak és tanitmányiiak foglaltatnia, mely a hívőknek a polgári törvényekben rendelt állami kötelességeik teljesítését tiltaná, vagy a polgári törvényekben tiltott cselekményeket rendelné. g) Egyházi közgyűlések csak nyilvánosak lehetnek. h) Egyházi közgyűlésekben csak a felekezet egyházi, vagyoni, nevelési, jótékonysági s általában a vallásos és erkölcsi élet körébe tartozó ügyei tárgyalhatók. i) A hitfelekezetek kötelesek közgyűléseiken hozott határozataikat jegyzőkönyvbe iktatni s e jegyzőkönyveiket a kormány kívánatára a kormánynak vagy az általa kijelölt polgári hatóságnak bemutatni. k) Az államkormánynak joga és tiszte a vallásfelekezetek vagyonára, a náluk létező alapítványokra és vagyonkezelésükre a főfelügyeletet gyakorolni, azaz őrködni a felett, hogy az ily vagyon s alapítványok el ne idegenittessenek, ne csorbittassanak, vagy a kezelés rosszasága miatt veszendőbe ne menjenek és hogy valósággal egyházi s a törvényben megengedett nevelési czélokra fordíttassanak, valamint hogy az alapítványok az alapító értelmében használtassanak fel.