Képviselőházi irományok, 1872. XXIV. kötet • 1021-1053. sz.
Irományszámok - 1872-1047. Törvényjavaslat a tótmegyer-nagysurányi másodrendü vasut engedélyezéséről
1047. SZÁM. 163 Mihelyt egyszerre egynél több vonat közlekedik, a vonat elindulása az állomások közt táviratilag jelzendő. 6. §. Az engedélyesnek megengedtetik, hogy a személy- és málhajegyek kiadását magán a vonalon, a felvételi állomásokon kivül rendezhesse be, s a kezelésre nézve oly rendszabályt hozhasson be, mely czélszerüsége mellett a forgalom biztosságát nem veszélyezteti. l-sö melléklet az 1047. számú irományhoz. Indokolása a tótmegyer-nagysurányi másodrendű vasut engedélyezéséről szóló törvényjavaslatnak. GersoH Miksa és Lippmann Lipót surányi czukorgyár-tulajdonosoknak hivatali elődünk még 1867. évi október hó 10-én 5299. sz. alatt építési s üzleti engedélyt adott egy Tótmegyertől Surányig terjedő gőzmozdonyu vasútra, mely azonban egyedül a nevezett czukorgyárosok magánhasználatára, s igy idegen terhek és személyek szállításának kizárásával volt üzletbe tehető. Ezen Tótmegyerben a cs. kir. szab. államvaspályával összeköttetésbe hozott vasútépítése tekintetéből a nevezett engedélyeseknek sem kizárólagos szabadalom, sem bárminemű kedvezmény nem nyújtatott, sőt a szükséges földterületeket is — a kisajátítási eljárás igénybevétele nélkül — magánúton voltak kötelesek megszerezni. A vasut kiépülvén, s hivatali elődünk engedélyével üzletbe vétetvén, több évi használat után arról győződtek meg engedélyesek, hogy az, mint magánhasználatra szolgáló pálya ki nem használtathatik oly módon, mikép a befektetett tőkét kamatoztathassa, miután a surányi czukorgyár forgalma kielégítő szállítmányt nem nyújtott. Azonfelül pedig a vidékbeli községek- s birtokosoknak a vasut használhatása iránti óhajtása, élénken nyilvánulván, — engedélyesek ugy ezen óhaj teljesítése, mint a pálya üzletéből reájuk folyton háramló érzékeny veszteségektől leendő menekvésük czéljából annak közhasználatra leendő fordítását, s mint ilyenek a cs. kir. szab. államvasuttársulatra leendő átruházását határozták el, s ennek engedélyezéséért a ministeriumhoz folyamodtak. Ez utóbbi elhatározásukban leginkább azon indok által vezéreltettek, hogy maguk gyárüzletük által teljesen igénybe vétetve lévén, vaspályájukat, ha az a közforgalomnak adatik át, czélszerüen nem fognák kezelhetni, s másrészt e pálya, mint önálló vállalat, oly tetemes igazgatási költségeket igényelne, melyek jövedelmezését majdnem teljesen koczkáztathatnák. Miután a cs. kir. szab. államvaspálya-társulat e részbeni kérelmükhez szintén csatlakozott, azzal a bemutatott engedély-okmány-tervezetet állapították meg, s annak valamint beczikkelyezését tárgyazó törvényjavaslatunknak elfogadását annál inkább van szerencsénk ajánlani, minthogy a jelen engedélyezés által az államra semminemű terhek nem haramiának, a pályának közhasználatra leendő berendezése által pedig egyrészt az illető vidék tetemes előnyben részesül, másrészt pedig e vasútra nézve az államszállományi joga biztosíttatik, mely jogot ugyanazon pályára, mint magánhasználatú vasútra, a dolog természeténél fogva eddig igénybe venni nem lehetett. Budapesten, 1875. május hó 3-án. Péchy Tamás s. k. Széli Kálmán s. k. 21*
