Képviselőházi irományok, 1872. XXIV. kötet • 1021-1053. sz.

Irományszámok - 1872-1044. Törvényjavaslat az első magyar gácsországi vasut állami biztositékának felemelése és az 1873. évi XXIII. törvényczikk 3. §-ának módositása tárgyában

140 1044. SZÁM. Hozzájárult, hogy a cholerajárvány épen ezen legszorgosabb időben az alagút munkásai közt oly nagy mértékben ütött ki s azokat annyira elriasztotta, hogy kormány közegek constatálása szerint néhány nap alatt azok száma 859 főről 180-ra apadt le, s hogy végül annak szüksége állott be, miszerint a megrongált vagy még nem kész gyürők nagy idővesztességgel megrendelt márványkövekből állitassanak helyre. Ily körülmények közt s megfontolva, hogy ugyancsak a ministerium szakközegeinek vizsgálata szerint az alagúthoz korábban használt homokkövek nemcsak a legjobb anyagot szolgáltató bányákból vétettek, hanem még ezen felül a zárboltozat bélelésénél a normális körülmények közt megfelelő 1.

5 helyett 3 méter a bolt fészeknél pedig 1.

7 helyett 3 méteren felüli vastagságban alkalmaztattak s hogy tehát ez irányban minden okszerűen várható elővigyázat megtörtént: a kormány belátta, hogy itt egy rendkivüli vis major esete forog fen, melynek oka a kárpáti hegységnek az engedélyezés alkalmával sem a kormány, sem az engedélyesek által nem ismert s egyáltalában a szakértők által korábban nem feltételezett geológiai viszonyaiban keresendő, s mely — a szenvedett roppant pénzbeli veszteségeket nem is tekintve — már magában teljesen méltányossá teszi, hogy a határidő meg nem tartásának következményeitől eltekintessék. Ez irányban a kormány nem is késett volna javaslatait azonnal megtenni, ha egy késleltető körülmény nem merült volna fel, mely szintén a törvényhozás intézkedésének igénybevételét tette szükségessé. A kormány ugyanis tudomására jutott, hogy a társulat a határszéli alagúton kivül, melyet már ezelőtt is házikezelés mellett épített, a minden pénzforrásból kimerült vállalkozókkal a szerződést felbontani s mind a magyar, mint az osztrák vonalat házi kezelés alá venni volt kénytelen, hogy továbbá az eredeti építési alap kimerültsége folytán az 1873. évi márczius 12 én tartott rendkivüli közgyűlés egy már akkor tényleg felhasznált 2,500.000 forint összeggel együtt 4,500.000 írt függő adósság felvételét határozta el, s hogy végül m. 1873. évi szeptember hó végéig már ezen, nem egészen 2,000.000 frt erejéig a magyar vonalrészre felhasznált kölcsön is kimerült, minélfogva a társulat m. 1873. évi október hó 2-án 1,000.000 forint kincstári előlegért folyamodott, mint a mely összeget a ministerium szakközegei is a magyar vonalrész befejezésére még szükségesnek ítéltek. A társulat ezen helyzete a magyar kormányt, a részvényesek megrövidítése által veszélyeztetett közhitel érdekén kivül —• különösen két szempontból érdekelte, és pedig először a társulat által már előzetesen támasztott kárpótlási igények és a pálya kiépítésének biztosítása szempontjából. A társulat ugyanis a magyar kormány ellen részint több munkák, részint késedelmek czimén még m. 1873. évi augusztus hóban 4,118.134 frtra rugó s később 7,141.683 frtra helyesbített megtérítési igényt támasztott, melyet azonban a kormány behatóan megvizsgálván, miután a támasztott kárpótlási czimek részint alaptalanoknak, részint pedig csak méltányossági alappal biroknak találtattak, azzal a társulatot elutasította. , A pálya kiépítésének biztosítása tekintetében azonban a kormány azon az igazgatótanács által bejelentett méltó agálylyal állott szemközt, miszerint a részvényesek, kik már az ügyek akkori állásában a magyar vonalra eső mintegy 5,000.000 forint névleges tőke 65%-jának elvesztésével s úgyszintén az osztrák vonalra eső tőkére nézve is hasonló mértékben voltak fenyegetve s a veszteség fejében a visszautasított kárpótlási igényekben fedezetet találni alig remélhettek, ujabb hitelt megszavazni nem fognak, minélfogva a kormánynak ezen lehetőséggel szemközt csak abban volt választása, hogy vagy zárlatot rendeljen el s a kiépítést a társulat veszélyére eszközöltesse, vagy pedig állami segélyt helyezzen kilátásba. E választásnál a kormány elhatározására a következő körülmények birtak befolyással: aj hogy habár a társulat kárpótlási igényei alaptalanoknak találtattak, mindamellett a ministerium szakközegei már ez alkalommal kijelentették, miszerint különösen a mező-laborcz határszéli