Képviselőházi irományok, 1872. XXIII. kötet • 940-1020. sz.

Irományszámok - 1872-943. Törvényjavaslat az örökség és hagyomány birtokbavételéről s az azzal kapcsolatos jogviszonyokról

78 943. SZÁM. felelős legyen. A leltár jogkedvezményét a törvényjavaslat a 39. §-ban akként szabályozza, hogy az örökös nem az öröklött vagyonokkal (cum viribus haereditatis), hanem az öröklött vagyonokkal (cum viribus haereditatis), hanem az öröklött vagyonok értékéig (pro viribus haereditatis) minden vagyonával felelős. Ezt egyrészt az egyszerűség, másrészt az teszi kívánatossá, hogy igy az örökös, ha feltételes örökösi nyilatkozatot tesz is, a hagyatéki vagyonokkal szabadon rendelkezik s csak annak értéke erejéig, eddig azonban összes vagyonával felelős; niig az ellenkező szabályozás elfogadása mellett a kedvezményes örökös mindaddig, inig minden hagyatéki adósságok és hagyományok kielégitve nincsenek, a hagyatéki vagyonokról szabadon nem rendelkezhetik s azt mint olyat, mely a hitelezők és hagyományosok speciális kielégítési alapját képezi, számadási kötelezettséggel és felelőséggel tartozik kezelni. Az alkalmazott rendszer tehát a forgalmat elősegíti s igy annál nyugodtabban fogadható el; mivel a leltár által igazolt hagyatéki érték ellenében a hitelezők és a hagyományosok a netaláni magasb értéket beigazolhatják s mivel azon aggodalom, hogy ekként kedvezményes örökös a hagyatéki vagyonokat a hitelezők és hagyományosok kielégítése elől elvonhatja, elesik az által, hogy a törvényjavaslat a hitelezőknek és hagyományosoknak módot ad vagyonelkülönzés és ezzel kapcsolatos hagyatéki zárlat alkalmazásával azt eszközölni, hogy a hagyatéki vagyonok első sorban az ő kielégittetésökre fordíttassanak. Ez által a hitelezőknek és hagyományosoknak mód van nyújtva, hogy ha érdekeiket veszélyezettnek gondolják, annak megvédéséről könnyen gondoskodhassanak; de ha a hitelezők ezt nem teszik, akkor feltételes örökösi nyilatkozat esetére ama másik rendszert fogadni el, mely a hagyatéki vagyonokat mintegy leszegezi és forgalomból kivette teszi, annál kevésbé indokolt, mivel kétségtelen, hogy az esetek legtöbbjeiben a túlóvatos örökösök a leltár jogkedvezményét akkor is igénybe fogják venni, mikor a hagyaték a terheket többszörösen fedezi s a hitelezők érdeköket veszélyezettek nek önmaguk sem fogják találni. A zürichi töévénykönyv a leltár jogkedvezményére vonatkozólag azon sajátszerű szabályozást fogadta el, mely szerint, ha az örökös feltételes örökösi nyilatkozatot adott, a hagyaték leltároztatik, a hagyatéki hitelezők összehivatnak s ezek megtörténte után az örökös ujabban nyilatkozni tartozik, elfogadja-e az örökséget vagy nem ; de ha elfogadja, akkor azután a hagyatéki terhekért összes vagyonával felelős; tehát itt a leltár jogkedvezménye tulajdonképen nem egyéb, mint minősített gondolkozási időnyujtás az örökösnek, hogy a hagyatéki érték és terhek kipuhatolása után tehessen végérvényes nyilatkozatot. Ezen rendszer azért nem látszik ajánlatosnak, mert az örökösödési jogviszony szabályozását hosszú időre teszi függővé és a hagyatéki hitelezők összehívását minden feltételes örökösi nyilatkozat esetében mellőzhetlenné teszi; nem bir tehát azon előnynyel, miszerint a nagyon gyakran tulaggodó örökösnek a tulterheltetés ellen könnyű szerrel adjon megnyugvást. Mindezen indokok alapján a törvényjavaslat 39. §. a kedvezményes örököst az örökhagyó tartozásáért és a hagyományokért csak a hagyatéki érték erejéig teszi felelőssé. A 39. §. azon további intézkedése, hogy a ki a leltározás alól a hagyatéki érték egy részét elvonja, a leltár jogkedvezményétől elesik, az által van indokolva, hogy a korlátolt felelősségnek az egész hagyatéki érték erejéig kell terjednie; a ki tehát ezen felelősségi alapot képező érték egy részét a leltározás alul elvonja, maga ingatja meg az alapot, melyen korlátolt kötelezettségének nyugodnia kellene. Ezen intézkedés e mellett bizonyára azon jó hatást fogja szülni, hogy az azzal egybekötött súlyos, de jogos következmény miatt sok leltározási eltitkolásoknak fog eleje vétetni. Ugyanezen szakasz 2. pontjának tartalma szükségszerű következménye azon elvnek, hogy a kedvezményes örökös csak a hagyatéki érték erejéig felelős. Ezért azon kötelezettségeket, melyekkel ő az örökhagyónak lekötve volt és viszont azon jogokat, melyekkel az örökhagyó ellenében birt,