Képviselőházi irományok, 1872. XXIII. kötet • 940-1020. sz.
Irományszámok - 1872-943. Törvényjavaslat az örökség és hagyomány birtokbavételéről s az azzal kapcsolatos jogviszonyokról
11 943. SZÁM. ki az örökséghez valószínűség szerint erősebb joggal bir. A másik félnek a törvény rendes útja nemcsak fenmarad, de sőt a 25 — 26. §§-ban gondoskodás tétetik az iránt is, hogy a rendes örökösödési perre utalt fél igényei kellően megvédessenek. Arra vonatkozólag, hogy az ellenkező igénylők közül melyiknek örökösödési jogosultsága mellett szól több valószínűség, tehát melyik ismerendő el ideiglenesen örökösnek, kimerítő szabályokat felállítani alig lehet; sőt a terjedelmes casuistica itt is bizonyára igazságtalanságokra vezetne, az anyagi igazság inkább megközelíthető leendvén e kérdésben akkor, ha a biróság belátásának némi szabad tér engedtetik. Elég tehát csakis azon szabályokat felállítani, melyeket a 115. §. a törvényes és végrendeleti vagy szerződési örökösödés egymáshozi viszonyának megfelelően előír; egyebekben pedig azon általános szabály, hogy örökösnek ideiglenesen az ismerendő el, a ki örökösödési igényét valószínűvé tette, a fenforgó körülményeket kellő figyelemre méltató birót mindig el fogja tudni igazítani. A 24. §-hoz. Ezen szakaszban az örökösödési bizonyítvány jogi hatálya van szabályozva. Bárha az örökösödési bizonyitványt az örökösödési jognak csak ideiglenes szabályozását czélozza, s csak valószinüségi alapra van fektetve, mindamellett azt, kit a hagyatéki biróság ily bizonyítványban örökösnek ismert, mindaddig örökösnek kell tekinteni, mig az erősb örökösödési jogot igénylő ebbeli jogosultságát rendes örökösödési kereset utján nem érvényesítette. Az örökösödés ideiglenes szabályozását tárgyazó ezen eljárás az óhajtott czélt nem érné el akkor, ha az örökségi bizonyítványtól ezen jogi hatás megtagadtatnék; mert a bizonyítvány kiadásának épen az a czélja, hogy harmadik személyekkel szemben is az, a ki ilyen bizonyitványt nyert, örökösnek tekintessék, s a kellő időben fel nem lépő, netalán erősb örökösödési igénynyel biroknak tétlensége a jogforgalmi biztonság eszközölhetésének gátló akadályául ne szolgálhasson. A 25—26. §§-hoz. A bizonyítvány kiadásának egyik főczélja az, hogy annak alapján a telekkönyv tárgyát képező jogok az örökhagyóról az örökösre átirathassanak. Itt azon kérdés merül fel, vájjon az átíratás hivatalból eszközöltessék-e, vagy pedig az érdekeltek kérelmére^ hagyassék annak kieszközlése. Az első ellen harezol a telekkönyvi rendtartás azon elve, mely szerint a biró bejegyzéseket hivatalból el nem rendelhet, hanem köteles a felek kérelmét bevárni, harezol továbbá azon pénzügyi tekintet, hogy a telekköny vi kérvények utáni bélyegjövedelem elmaradása az államkincstár jövedelmeit is apasztaná. Azok, kik az átíratást hivatalból kivánják eszközöltetni, felhozzák, hogy azon közérdek, mely a rendezett telekkönyvet szükségessé teszi, s az egyesek azon érdeke, hogy a felesleges utánjárás nélkül érvényesíthessék jogaikat, eléggé indokolja azt, hogy a bizonyítvány alapján a telekkönyv tárgyát képező jogok átirása hivatalból eszközöltessék; a mi nálunk annál inkább kívánatos, mivel a tapasztalás mutatja, hogy épen ez azon tér, a melyen az egyesek jogaik megvédésére kellő gondot nem fordítanak. Ezen okok figyelemre méltók, s ha az örökhagyó telekkönyvi jogainak hivatalból eszközölhető átíratása által a telekkönyvek rendbentartása elérhető volna, ily czélért magát a telekkönyvi rendtartás elvét s az államkincstár érdekét is áldozatul lehetne vinni. De 'a telekkönyvek rendben tartása csupán az által, hogy a törvény az örökhagyó jogainak hivatalból eszközölhető átírását megengedné, el nem érhető, ahhoz más rendszabályok szükségesek. A telekkönyvek rendbentartása alatt ezen esetben azt értjük, hogy az ingatlanra vonatkozó birtokváltozások a telekjegyzőkönyvekben azonnal bejegyeztessenek, mihelyt a változás jogilag létrejött.
