Képviselőházi irományok, 1872. XXIII. kötet • 940-1020. sz.
Irományszámok - 1872-943. Törvényjavaslat az örökség és hagyomány birtokbavételéről s az azzal kapcsolatos jogviszonyokról
943. SZÁM. 65 sértetlenül megőriztessenek, itt is azon szempontok voltak figyelemre méltatandók, melyeket a leltározásra vonatkozólag a törvényjavaslat 13., 14. és 15. §§. elfogadtak. Ezen ideiglenes biztosítási intézkedés czéljából a törvényjavaslat 90. §-ának utópontja önként következik, mert ha a haláleset felvételnek a hagyatéki bírósághoz érkeztétől számított egy hó alatt a leltározás hivatalból vagy az érdeklettek kérelmére el nem rendeltetik: akkor nem lévén oly érdek, mely megóvandónak mutatkoznék, nincsen elegendő indok arra, hogy az érdekelt örökös kérelmére az ideiglenes biztosítás fel ne oldassék. A leltározás csupán a hagyaték valódi állásának előtüntetésére szolgálván; de nem nyújtván egyszersmind elegendő biztosítékot arra nézve, hogy a hagyatéki vagyonok sértetlenül fen is tartatnak; — lehetnek oly esetek, midőn a különböző érdekek megóvása szempontjából az esetek különbféleségét itt is figyelembe véve, majd hivatalból az érdeklettek kérelmére tovább menni s a hagyatéki vagyonokat zár alá venni szükséges. Azon sajátszerű jogviszony, mely örökösödési eseteknél előtérbe lép, — különösen az, hogy az örökösödés a jogok és kötelezettségek alanyait az érdeklettek hozzájárulása nélkül változtatja meg és az illetők befolyása nélkül alapit meg kölcsönös jogviszonyokat, elegendően indokolja, hogy a zárlat tekintetében az alaki jog intézkedéseit kielégítőknek tekinteni nem lehet; hanem az anyagi jog azon része, mely az örökség birtokbavételét szabályozza, van hivatva e tekintetben szabályozni azon kérdést, minő előfeltételek mellett rendelhető hagyatéki zárlat. A 16. §. szerint a leltározással egyidejűleg a hagyatéki vagyonok hivatalból zár alá veendők és gondnoki kezelés alá adandók, ha az örökösök az országon kívül laknak, ha lakhelyök vagy életbenlétök nem tudatik vagy ha az örökösök ismeretlenek. Ezen esetekben szükséges a zárlatnak hivatalból elrendelése, mert különben a hagyatéki vagyonok kezelő nélkül maradnának; ha azonban a zárlat elrendelésének indoka megszűnik, ha örökösök jelentkeznek s a vagyonkezelést átvenni akarják, akkor természetesen a zárlat további fentartásának semmi elfogadható indoka nincsen. A hagyatéki zárlat hivatalból való elrendelésének esetein kivül, minthogy a hagyatéki vagyonok önhatalmúlag birtokba vehetők az örökös által, s minthogy az örökségi bizonyítvány a valószínűvé tett örökösödésre alapittatik, mind a bizonvitvány kiadása előtt, mind a bizonyítvány kiadása után jogot kell adni az örökösöknek, az utóörökösöknek és a köteles részre jogosítottaknak, hogy a hagyatéki vagyonok zár alá vételét kérelmezhessék. A bizonyítvány kiadása előtt kért zárlatnál, nehogy a valódi jogosított rósz hiszemüleg korlátoztassék rendelkezési jogában, feltételül kellé tűzni, hogy a zárlatkérő örökösödési jogát valószínűvé tegye; mert például a birtokban lévő törvényes örökös ellenében nem rendelhető el a zárlat egy oly végrendeleti örökös kérelmére, a kinek örök jogát egy, a törvény megállapitotta külkellékekkel el nem látott végrendelet támogatja, vagy megfordítva egy törvényes külkellékekkel ellátott végrendeletben nevezett örökös ellenében a törvényes örökös csak akkor kérhet zárlatot, ha a végrendelet különbeni érvénytelenségét kimutatja vagy legalább valószínűvé teszi. A bizonyítvány kiadása utáni zárlat feltételeit a 26. §. tartalmazza. Az örökösök, utóörökösök és köteles részre jogosítottakon kivül az örökhagyó hitelezőinek és a hagyományosoknak is érdekében áll biztosítást szerezhetni az iránt, hogy a hagyatéki vagyonok az ő követeléseik kielégítésétől el nem vonatnak. E tekintetben a vagyonelkülönzés (separatio bonorum) eszközölhetésének érvényre emelése annál inkább szükséges, mivel a feltételes nyilatkozatot tett örökös azon jogosítványával szemben, hogy ő csak az örökség erejéig (pro viribus haereditatis) felelős, csak az elkülönzés ad a hitelezőknek és hagyományosoknak elegendő biztosítékot arra nézve, hogy az egész hagyaték első sorban az ő kielégitésökre fordittatik és az örökös hitelezői ellenében jogaik kellő védelemre találnak. Azon esetekben tehát, midőn a vagyonelkülönzés elrendeltetik, a törvényjavaslat 17. §. szerint a hitelezők és hagyományosok kérelmére a hagyatéki zárlat is elrendelendő. A 17. §. utolsó pontjának intézkedése a dolog természetén alapul, mert az utóörököst a hagyatéki vagyonok jövedelme nem illeti. KÉPVH. IBOMÁNY. 1872 — 75. XXIII. 9
