Képviselőházi irományok, 1872. XXIII. kötet • 940-1020. sz.

Irományszámok - 1872-1009. Tisza Kálmán belügyminister javaslata a tébolydai rendszerek tanulmányozása tárgyában

376 1009. SZÁM. és szükségletektől, mint inkább az intézetbe befektetett tőke, az épitkezés és berendezés módja, a beruházások mivolta, az élelmi szerek árától, a gyógy és ápolási személyzet létszámától és a helyi viszonyoktól függnek. Mindezek alapján a bizottmány véleménye oda terjed, hogy a hazai elmebetegek elhelyezése, illetőleg gyógyápolása a mezei birtokkal körülvett zárt tébolydai rendszer szerint a hazai viszonyaink meUctt legczélszerübb. Mely rendszer még azon okból is ajánlatos, mert az a munkaképes betegeknek relatív szabadságot és kellő foglalkozást nyújt; azonkívül pedig népünknek az elmebetegek iránti elfogultsága mellett a czélnak leginkább megfelel. E nézet különben nem zárja ki azt, hogy egyes csendes és megbízható betegek, az intézet szorosabb körén kívül, a netán itt létező gazdasági épületekben elhelyeztessenek, a gazdászatra megkívántató állatok felügyeletével megbizattassanak, és ily módon a zárt intézeti betegeknél nagyobb szabadságot is élvezhessenek. Ez lenne tehát a bizottmány meggyőződése szerint — azon rendszer, mely ugy a jövőben létesítendő tébolydáknál, valamint a gyógyithatlan elmebetegek elhelyezése czéljából netán az országban felállítandó ápoldáknál is alkalmazásba volna veendő. Azon kérdésre most már, vájjon a hazai országos tébolydák nem lennének-e az épen javaslatba hozott rendszerhez képiest átalakitandók? a bizottmány azon véleményben van, hogy a mi a nagyszebeni országos tébolydát illeti, erre nézve, minthogy ezen intézet jelenlegi berendezésével, a javaslatba hozott rendszernek már amúgy is nagyobbrészt megfelel, átalakítás szüksége nem forog fenn; — a budapesti országos tébolyda pedig azon okból nem lenne átalakítandó, mivel egyrészt az intézethez tartozó birtokraivelésre nem alkalmas, másrészt azonban az ott ápolt betegek szabadabb elhelyezése netáni colonisátiója, vagy nagyobb mérvben szabadban történendő foglalkoztatása a nagyváros közelsége miatt nem eszközölhető, minélfogva a bizottmány kívánatosnak tartja, hogy a szóban lévő országos tébolyda a jelenlegi zárt intézeti rendszer szerinti berendezésében meghagyattassék. A mi továbbá azon kérdést illeti, vájjon szükséges-e hazánkban még tébolydákat felállitani, a bizottmány e következőket bátorkodik tisztelettel előadni : Az 1870. évi általános népszámlálás alkalmával kiderült, hogy hazánkban a hülyék (Cretin) kivételével, mintegy 11.632 elmebeteg létezik; ezeknek aránylag csekély része, és pedig mint fennebb előadatott, csak mintegy 1.200 helyezhető el rendszeres intézetekben gyógyítás és ápolás végett: nagyobbrésze pedig magára hagyatva, gyógyulatlanul teng az egyes családok és közvetve az államnak nem csekély kárára. Ha már most mindazon hazai intézetekben, hova a fennérintett 1.200 elmebeteg befogadható, csakis gyógyítható elmebetegek helyeztetnének el: akkor a gyógyíthatók számára megkívántató ily intézetek ezidőleg és egyelőre elégségesnek mutatkoznak, kivált ha azon körülmény vétetik figyelembe, hogy néhány hazai közkórházaknál, hol eddig az elmebetegek felvételére szánt külön tébolydai osztályok nem voltak, ilyenek és pedig a jelen kor kellékeinek megfelelőleg vannak készülőben. Ámde a bizottmány azon sajnos körülményt kénytelen tisztelettel felemlíteni, hogy a hazai országos tébolydák, de különösen a budapesti, úgyszintén a pozsonyi országos kórház tébolydai osztálya, az oda mulhatlanul elhelyezni kellett gyógyithatlan elmebetegek nagy száma miatt, jelenleg már annyira tulnépesült, hogy oda több beteg be nem fogadható, mi ezen intézetek sajátképeni czélját, t. i. a gyógyítható elmebetegek lehető helyreállítását annyiban hiusítja meg, hogy a közbiztonság szempontjából oda elhelyezni kellett gyógyithatlan, de egyszersmind közveszélyes elmebetegek, a gyógyíthatók számára szánt helyeket, nagyrészben elfoglalják.