Képviselőházi irományok, 1872. XXIII. kötet • 940-1020. sz.

Irományszámok - 1872-942. Törvényjavaslat a végrendeletek, öröklési szerződések és halálesetrei ajándékozások alakszerüségeiről

942. SZÁM. 17 16. §. A törvényjavaslat ezen §-a az előbb szóbelileg nyilvánitott végrendeletnek később ' irásba foglalását szabályozván, azon elvet állítja fel, miszerint az igy irásba foglalt végrendelet ujabb végrendelkezésnek tekintendő. 17. és 18. §§. A 17. §. azon esetet szabályozza, midőn valaki végintézkedési szándokát a végből jelenti ki, hogy ez irott végrendelet alakjába foglaltassák; de bárminő körülmény közbejötte miatt az írásbeli végrendelkezés be nem fejeztetett. Tekintve, hogy az irásbafoglalás végett ily módon nyilvánitott végakarat feltétlenül elfogadottá csak az által válik, ha az írásbeli végrendelkezés ténye teljesen befejeztetett, a végrendelkező és tanuk aláírása stb. megtörtént; az ekként irásbafoglalás végett kijelentett akaratot szóbeli végrendelkezésnek általában tekinteni nem lehet, mert fenmarad azon kétség, vájjon az irásbafoglalás után csakugyan hozzájárult volna-e a végrendelkezni szándékozó ahhoz, a mit csupán irásbafoglalás végett jelentett ki. Ezen aggály megszűnik akkor, ha a végrendelkező nyíltan kijelenti, miként nyilatkozatát szóbeli végrendelkezésnek is kívánja tekinteni, ez esetben tehát, ha egyszersmind a szóbeli magánvégrendeletekre előirt alakszerűségek megtartattak, a végrendelet mint szóbeli megáll. A 18. §. indokolását abban találja, a mi fentebb a 12. §-ról mondatott. III. FEJEZET. A törvényjavaslat III. fejezete a közvégrendeleteket és a közjegyzőnél letéteményezett írásbeli magánvégrendeleteket tárgy azzá. 19. §. A közjegyzői intézmény életbeléptetésével kapcsolatosan, miután ebben az volt egyik czél, hogy a birói hatóságok a nemperes ügyekben való közreműködéstől mentesittessenek, s miután másrészről eddigi törvényeinknek a hiteles helyekre vonatkozó intézkedései hatálytalanokká válnak, közvégrendelet a közjegyzői törvény rendelkezésének megfelelően csak közjegyzőnek közreműködésével alkotható, s mert ennek alakszerűségeit a királyi közjegyzőkről szóló 1874. évi XXXV. törvényczikkben szabatosan meghatározza, erre utalni e helyütt elégségesnek mutatkozik. A 19. §. második bekezdése pedig abban leli magyarázatát, hogy testi fogyatkozásukat tekintve, a némák és süket-némák végakarat nyilvánítása csak azon esetben fog minden aggály nélkül lenni, ha arra nézve a magánvégrendelkezés kizárásával egyedül a közvégrendelkezés tekintetik érvényesnek. 20-24. §§. A 20—23. §§. az írásbeli magánrendeleteknek a közjegyzőnél való letételét tárgyazzák s e tekintetben figyelembevéve azt, hogy az irott magánvégrendeletnek a közjegyzőnél letéteményezése alakszerüségi tekintetben kellő biztosítékot nyújt, a törvényjavaslat az oly írásbeli magánvégrendeletet, mely a végrendeletet, mely a végrendelkező által személyesen tétetik le a közjegyzőnél, megfelelő előnyben kívánja részesíteni az által, hogy a szokottnál kevesebb alakszerűségek mellett is érvényesnek ismeri el. így az önkezűleg irt és aláirt végrendelet minden tanú nélkül is, a végrendelkező által önkezűleg aláirt végrendelet pedig két tanú előttemezése mellett érvényes, ha közjegyzőnél tétetik el KÉPVH. IEOMÁNY. 1872 —75. XXIII. . 3