Képviselőházi irományok, 1872. XXIII. kötet • 940-1020. sz.

Irományszámok - 1872-943. Törvényjavaslat az örökség és hagyomány birtokbavételéről s az azzal kapcsolatos jogviszonyokról

102 943. SZÁM. x4z, hogy ezen esetekben peren kivüli osztályos intézkedésnek helye nem lehet, kitűnik abból, hogy ily esetekben nincs más mód, melyen az osztály eszközölhető lenne, mint az, ha vagy az egyik örököstárs a feloszthatlan örökségi tárgyat becsértékben megtarthatja s a többi örököstársakat örökrészeik arányában kifizeti tagy az, ha a feloszthatlan örökségi tárgy közárverésen eladatik és az örököstársak között a vételár felosztatik. Igen, de a 119. §. szerint az örököstársakat a hagyatéki bíróság az osztály ezen módozata iránt előlegesen tartozik meghallgatni, már most, ha az örököstársak között egyesség nem jön létre és a törvény a hagyatéki bíróságot mindamellett feljogosítaná arra, hogy vagy az árverést elrendelje vagy megengedje, hogy az egyik örököstárs a feloszthatlan örökségi tárgyat becsértékben megtarthassa, miután a 122. §. megengedi és kell, hogy megengedje azt, miszerint az osztályos intézkedéssel meg nem elégedő fél rendes osztályos keresetet indíthat, a hagyatéki bíróság intézkedése minden esetre pert vonna maga után, tehát ugyanazon végeredménj'hez jutnánk, mely a 120. §. rendelkezéséből következik. Azonban nagy különbség van a között, hogy a közösség megszüntetése végett a per a sommás osztályos intézkedést megelőzi-e vagy utána következik. Nem említve, hogy rendes perben az örököstársak inkább kifejthetik azon körülményeket, melyek döntő befolyással lehetnek arra, hogy a közösség megszüntetésének melyik módozatát állapítsa meg a bíró, a főfigyelmet az érdemli, hogy azon esetben, ha a hagyatéki bíróság intézkedése folytán a feloszthatlan örökségi tárgy árverésen eladatik vagy egyik örököstárs által becsértékben megtartatik, első esetben az osztály keresetnek tárgya többé alig lehetne, a másik esetben pedig azon örököstárs, ki a feloszthatlan örökségi tárgyat becsértékben megtartotta s talán arra már költségeket is fordított, oly bonyadalmakba szövődnék, melyekből nehezen fog kibontakozhatni. Ez ellen csak egy óvszer volna, ha a 122. §-ban foglalt azon rendelkezés, mely szerint az, a ki a hagyatéki bíróságnak sommás osztály intézkedésével meg nem elégszik, rendes osztályos keresetet indíthat, el nem fogadtatnék. Azonban eltekintve attól, hogy ezen elvet már az 1832J6. XIV. törvényezikk 12. §. és a perrendtartás 583. §. törvény erejére emelték, a 122. §-ban foglalt felébb emiitett rendelkezés szükséges azért, mert a gyors menetein' peren kivüli eljárásban igen könynyen megtörténhetik, hogy minden törvényes érdek kielégítést nem nyer s még a felebbvitel folytán sem nyerhet kielégítést. Perújításnak pedig a sommás osztályos intézkedés ellen nem lehet helyt adni! A 123—126. §§-hoz. E szakaszok oly rendelkezéseket tartalmaznak, melyeknek czélja az örökösödési eljárást egyszerűsíteni s a hagyatéki bíróságot és a feleket az írásbeliség nyűgétől, a mennyiben ez lehetséges, megszabadítani. A 127—135. §§-hoz. A törvényjavaslat 130, 131. §§. megkülönböztetik azon végzéseket, melyek az örökösödési eljárásban vagy azzal kapcsolatban hozathatnak; e megkülönböztetés szükségszerüleg folyik azon körülményből, mely szerint e törvényjavaslat két részből áll s annak egyik része a polgári törvénykönyvbe tartozó anyagi jogszabályokat foglal magában, míg a másik része a törvénykezési rendtartás tárgyát képező eljárási szabályokat tartalmazza. Az első rész szerint több oly végzés hozható, mely a második részben szabályozott szoros értelembe vett örökösödési eljárás keretén kivül esik. De azon felül a törvényjavaslat szerint hozható végzések közül némelyek hozatalára nem a hagyatéki bíróság illetékes. A hagyatéki bíróság teendője végét éri, ha az örökösödési bizonyítványt kiállította, ezentúl még csak az ideiglenes osztályos intézkedés megtételére illetékes, ha azt az örököstársak egyike ki-