Képviselőházi irományok, 1872. XXIII. kötet • 940-1020. sz.
Irományszámok - 1872-943. Törvényjavaslat az örökség és hagyomány birtokbavételéről s az azzal kapcsolatos jogviszonyokról
98 943. SZÁM. pán méhmagzatot hagyott hátra, azért szükséges, hogy a hagyatéki bíróság mindjárt az örökösödési eljárás megindításánál rendeljen a méhmagzat képviseletére gondnokot. Azért van pedig hivatva ily esetben a hagyatéki bíróság és nem a gyámhatóság a gondnok rendelésére, mivel a méhmagzat gyámságára törvény és természet szerint az anya lévén hivatva, gyám rendelésének szüksége nincs, hanem csak a jogi képviselet szükséges; már pedig a gyámhatóságok az árvák vagyonának kezelésére, nem pedig jogügyeik elintézésére lévén hivatva, következetesen csak a vagyon kezelésére hivatott gyámot vagy gondnokot nevezhetik ki; a jogi képviselő kinevezése pedig adott esetekben a bíróságok hatáskörébe tartozik. E mellett azonban magában érthető, hogy jogi képviselővé a bíróságok az árvaszéki ügyészt is kinevezhetik; de azt, hogy az árvaszéki ügyész minden esetben hivatalánál fogva jogi képviselője is legyen az árváknak, épen ezeknek érdekében nem volna tanácsos elrendelni, mivel lehetnek az árvaügyészek között oly gyenge jogászok, kik bonyolódott jogügyekben az árvák érdekeit kellően megvédeni nem képesek; de foroghatnak fenn más oly érdekek és viszonyok is, melyek miatt a jogi képviseletet csak az árvaszéki ügyészekre szorítani az árvákra nézve hátránynyal lenne összekötve. Ezek után a 103. §-nak az érdek összeütközése esetében kinevezendő ügygondnokokra nézve tett rendelkezése sem kivan bővebb indokolást. A 104 — 106. §§. indokolása 19., 20., 22. §§. indokolásában benfoglaltatik. A 107 —109. §§-ok azokon kivül, mik a 13—15. §§. indokolásában felhozottak, bővebb indokolást nem kivannak; elég megemliteni a 109. §. azon rendelkezésének okát, mely szerint a leltár kiigazítása végett sem a tárgyalásoknak, sem a tárgyalások folytán hozandó birói határozatoknak helye nincs. A leltár czélja az örökhagyó vagyonállapotának kimutatása a végett, hogy az örökhagyó kötelezettségeinek teljesítését az örökös a hagyaték értékére szoríthassa. Osztály alapjául a leltár nem szolgál; a 119. §. rendelete szerint az osztály alkalmával a felosztandó vagyont mindig előzetesen meg kell állapítani. Ezeket szem előtt tartva, könnyen megérthető, hogy a leltározás által senkire jogsérelem nem hárulhat. A leltárba mind azt föl kell venni, a mi az örökhagyónak halálakor birtokában volt, habár a felvett táigy nem az ő tulajona volt is. Ez esetben nem hárul a tulajdonosra jogsérelem, mert az által, hogy a tulajdonát képező tárgy a leltárba fölvétetett, az még korántsem vált az örökösök tulajdonává, ő tulajdoni igényét az örökösök ellenében is épen ugy érvényesítheti, mint érvényesíthette az örökhagyó ellen. Ha pedig ellenkezőleg a leltárba oly tárgyak vétettek fel, a melyek az örökhagyó halálakor annak birtokában nem voltak, arra, a kinek a tárgy birtokában van, jogsérelem szintén nem hárul; mert az örökösnek nem lévéu több joga, mint az örökhagyónak, az örökösök épen ugy, mint az örökhagyó a mások birtokában lévő hagyatéki tárgyakat, ha ezeket a birlaló önkényt ki nem adja, csak rendes keresettel követelhetik vissza. Ha a leltárba nem mind vétetett fel az, a mi az örökhagyónak halálakor birtokában volt vagy birtokában nem volt ugyan, de őt illette, ezen két esetben sértve lehet: 1-ször. A hitelezők érdeke; 2-szór. Az örököstársak érdeke. Mindkét esetben szükségtelen a leltár kiigazítása végetti hosszadalmas, czélra nem vezető és csak az örökösödési eljárás mentét lassító tárgyalásokat megengedni. Nem szükséges a hitelezők érdekében, mert ezek érdekét a 39. §. azon rendelkezése, mely szerint azon örökös, a ki a hagyatékhoz tartozó tárgyakat a leltározás alól eltitkolás vagy elrejtés
