Képviselőházi irományok, 1872. XXIII. kötet • 940-1020. sz.

Irományszámok - 1872-943. Törvényjavaslat az örökség és hagyomány birtokbavételéről s az azzal kapcsolatos jogviszonyokról

943. SZÁM. 93 értékcsökkenés az osztály után az illető örökösnek szolgál előnyére vagy hátrányára és ezért, de meg azért is, mert az osztálynál a megosztott vagyonok akkori értéke vétetett figyelembe, a kártérítés alapjául is ezen értéknek kell szolgálni. Az osztályrészül egyes örökösöknek adott követelésekre ezen szavatossági kötelezettség szintén alkalmazandó, mi az által éretik el, ha kimondatik, hogy az örököstársak e követeléseknek mind valódiságáért, mind behajthatóságáért felelősek. Az osztály foganatosításakor nem lehet előre tudni, hogy a megosztott tárgyak közül melyek és minő tárgyban fogják a szavatosság igénybevételét szükségessé tenni; ezért a szavatosságról való általános lemondást nem lehet figyelembe venni, hanem csak határozottan kifejezett különös lemondásnak lehet hatálya. A szavatosságból folyó követelés elévülését a külföldi törvényhozások hason intézkedéseinek figyelembevételével, a jogbiztonság szempontjából kellé rövidebb időre tenni. Az clperlés esetében való elévülési határidőnél a hibák és hiányok esetére vonatkozó elévülés azért volt még rövidebb határidőre szorítandó, mert hosszabb idő után a felek az ügy sajátszerűségének figyelembevételével bizonyítékaiktól eshetnek el, s mert az átvevő csak magának tulajdonithatja, ha az átvétel után a netaláni hibákat és hiányokat meg nem vizsgálta. A követelések gyakran a jogosítottnak a bcliajtásbani késedelme miatt válnak behajthatlanokká. Ez indokolja a törvényjavaslat 86. §-nak azon intézkedését, mely a behajthatlanságon alapuló kártérítési követelésre nézve a lejárattól számított három évi elévülési határidőt állapit meg. INDOKOK a törvényjavaslat II. részéhez. Az első részben foglalt anyagi jogszabályok képezik azon alapot, a melyen a hagyatéki bíróságuk teendőit szabályozó második rész emelkedik. A törvényjavaslat vezérelvei már az I. résznél kimerítően indokolvák. A II. rész indokolása tehát, a mennyiben ez szükséges, csak azon egyes rendelkezésekre szorítkozik, a melyekre az I. rész indokolása ki nem terjed. A 87—89. §§-hoz. Ámbár a törvényjavaslat a merev hivatalos beavatkozási rendszert az örökség birtokbabevételének szabályozásánál nem követi is, mindamellett, minthogy a hagyatéki bíróság az érdekeltek kérelmére az örökösödési bizonyítványt kiállitani,.*i vitássá vált örökség birtoklása tekintetében eldöntőleg határozni s egyéb az örökösödési kérdés rendezését tárgyazó intézkedéseket tenni, sőt némely kivételes esetekben, legalább bizonyos mértékig, hivatalból is eljárni tartozik; önkényt következik, hogy minden örökösödési esetről jelentést kell tenni azon biróságnak, a melyet a törvény egyes esetekben az örökösödési eljárásra nézve illetékesnek jelöl ki A jelentéstételre legczélszerübben kötelezhető azon község, a melynek területén a haláleset történt; mert a községi hatóságnál a halálesetet már csak rendőri tekintetekből is, de az 1873: IX. törvénvczikk 17. §. világos rendeleténél fogva is mindig be kell jelenteni, az tehát minden halálesetről tudomást nyer. Hasonló rendelkezést a törvényhozás már törvényerőre is emelt az 1868: XXIII. törvényezikk 4. §-ban, mely szerint a községi elöljárók köteleztetnek a haláleseteket az illetékszabással megbízott hivatalnak bejelenteni; sőt az 1873: IX. törvényezikk 17. §. a kötelességét elmulasztó elöljáróságot birsággal rendeli büntetni.