Képviselőházi irományok, 1872. XXII. kötet • 921-939. sz.

Irományszámok - 1872-927. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, az 1875-ik évi államköltségvetés IX. fejezete alatt, „Fiume” költség előirányzatáról - 1872-928. Magyar váltótörvényjavaslat

928. SZÁM. 141 közbenjárás mindamellett a névbecsültre nézve kétségtelen előnynyel bir, azt hosszasan fejtegetni alig szükséges, mert tény az, hogy a közbenjárás hitele megóvat ik, a váltó, melyért kötelezettséget vállalt? czélját eléri s ő mindössze meghatalmazottjának marad felelős, felszabadulván e mellett azok igényeitől' kik ő utána jutottak a váltó birtokába. 72. és 73. §-hoz. A 72. czikk első bekezdésében foglalt intézkedés azok után, mik a szükségbeli utalványra nézve felhozattak, külön és ujabb indokolást alig kivánhat. Egészen máskép áll a dolog e czikk második bekezdésére nézve, melyet nemcsak saját váltótörvényünk, de a váltórendszabály kivételével más törvény sem ismer, mely tehát ez okból szorgosabb méltánylást igényelhet. Ha többen ajánlanak névbecsülési fizetést, a váltókapcsolatban álló személyekre nézve nem közönyös az, hogy melyik közbenjáró ajánlata fogadtatik el; mert ettől függ, hogy közülök hányan szabadulnak fel a viszkereset alól; ezért állítja fel az első bekezdés a szabályt, mely a többszörös ajánlatokra nézve irányadóul szolgál. De mi történjék az esetre, ha a most érintett általános szabály meg nem tartatik ? Kell-e ily esetben valakit és mily joghátrány nyal sújtani ? A tervezet 72. czikkének második bekezdése e tekintetben a k. n. váltórendszabályhoz csatlakozva azon közbenjárót sújtja, ki hivatlanul — mert az elsőség nem őtet illette — teljesiti a fizetést; sújtja pedig őket az azok elleni viszkereset elvesztésével, kik a jogosultabb közbenjárók részéről ajánlott fizetés által a kötelezettség alól fölszabadultak volna. És ezen intézkedés nemcsak a legtermészetesebb, de egyszersmind a legigazságosabb is; mert a váltóbirtokos, kinek a jelen tervezet egészen független állást jelöl ki, nem lehet hivatva a váltókapcsolatban álló személyek érdekéről gondoskodni; neki jogában áll a fizetést a lejáratkor követelni s azt, ha fölajánltatik, bárkitől származzék is, elfogadni tartozik; őtet a váltó tartama a közbenjárás keresésére, nem kötelezi, tehát nem kötelezheti arra sem, hogy az ajánlatok előnyeit vagy hátrányait vizsgálja. A váltóbirtokos jogi állásával, a váltóforgalom czéljáva-1 teljesen ellenkeznék tehát, ha a váltóbirtokos azért, mert az ajánlatok előnyeit vagy hátrányait nem vizsgálta, joghátránynyal sújtatnék. Miután annak, ki váltót névbecsülésből fogad el, esetleg a fizetésre el kell készülve lenni; miután továbbá a pénzszerzés sok esetben kiadásokkal járhat, — jogos és méltányos, hogy a névbecsülő elfogadó, ki a fizetést azért nem teljesítheti, mert a váltó akár az intézvényezett, akár egy más közbenjáró által lett kifizetve, bizonyos kárpótlásban részesüljön. E kárpótlás, miután a tervezet a fizető részére viszkereset esetében 13°/

0 váltódijt biztosit, a dolog természete szerint másban, mint a most "érintett provisioban nem állhat.' Hogy e provisiot a tervezet a fizetőre rója, abban találja indokolását, hogy a fizetőt lehet egyedül annak tekinteni, ki a névbecsülőt meggátolta; ő egyedül okozója a keletkezett kiadásoknak, — jogos és méltányos tehát, hogy azok viselésével ő suj-tassék. 74. §=hoz. Valamint a váltó kellékei nem puszta formalitások, hanem oly alkatrészei magának a váltóügyletnek, melyeknek hiánya az ügylet érvénytelenségét vonja maga után, — ugy az óvást jogi természeténél fogva nem lehet pusztán okiratnak, a nem teljesített meghagyás bizonyítékának tekinteni. Az óvás jogi természetét tekintve, az mint a viszkereset alaki feltétele jelentkezik, mely nélkül viszkeresetet képzelni nem lehet. Igaz, hogy külső alakjára nézve, az óvás oly okirat, melylyel azon körülmény, hogy a váltó honorálva nem lett, igazoltatik; lényegében azonban mindig azon cselekmény marad, melynek megtörténte nélkül a fizetési Ígéret beváltásának megtagadását jogosan föltételezni nem lehet. Ha a fizetési meghagyásnak elég nem tétetik, a váltóüzletben zavar áll be; e zavar azonban bekövetkezettnek csak akkor tekinthető, jogokat harmadik személyek ellenében csak akkor állapithat