Képviselőházi irományok, 1872. XXII. kötet • 921-939. sz.

Irományszámok - 1872-927. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, az 1875-ik évi államköltségvetés IX. fejezete alatt, „Fiume” költség előirányzatáról - 1872-928. Magyar váltótörvényjavaslat

928. SZÁM. 131 hogy a fizetés végetti bemutatásra vonatkozó szabályokat nem elszórva, hanem együttesen állapítja meg, mi által az egyes intézkedések áttekintése kétségen kivül megkönnyittetik. 51. §-hoz. Hogy a váltó által tett fizetési igéret beváltathassék, múlhatatlanul szükséges, miszerint a felszólítás a fizetésre, bemutatás, és pedig a kijelölt helyen történjék; a felszólítás megtörténte nélkül nem lehetne jogosan azt állítani, hogy az igéret teljesítve nem lett, és miután a fizetés megtagadása csak ugy és akkor állapit meg jogot a további eljárásra, ha semmi sem lett elmulasztva arra nézve, hogy az intézvényezett fizethessen, önként következik, hogy a bemutatásnak azon helyen, a hová a fizetés igertetett, kell megtörténni. J)e ha a bemutatásnak a kitett fizetési helyen leendő eszközlése jogosan és helyesen megkivántathatik, még inkább meg lehet kívánni azt, hogy a telepitett váltó a telepesnél mutattassák be. Ez intézkedés szüksége és helyessége magából a telepezés természetéből következik; mert az elfogadó, illetőleg a kibocsátó ugyanazon viszonyban áll e telepeshez, mint az idegen váltó intézvényezője az intézvényezetthez; valamint az intézvényező az intézvényezettet, ugy jelöli ki maga helyett fizetőül az elfogadó, illetőleg a kibocsátó a telepest. Ugyanazért, valamint az intézvényező csak akkor vonathatik felelősségre, ha intéz vény ezettje a meghagyásnak eleget nem tesz, ugy az elfogadó, illetőleg a kibocsátó ellen jogosan csak akkor lehet fordulni, ha ezek megbízottja a telepes, megbízatásának a hozzá intézett felszólítás ellenére eleget nem tett. A váltórendszabályban nem minden akadály nélkül talált alkalmazást azon intézkedés, mely szerint az óvás elmulasztása a telepesnél az elfogadó, illetőleg a kibocsátó elleni váltói kereset elvesztését vonja maga után. Azok, kik ez intézkedés törvényesitését ellenezték, nézetüket azzal támogatták, hogy a telepezés az intézvényezett, illetőleg a kibocsátó jogviszonyát nem változtatja meg, s a telepitett váltó csak abban különbözik más váltótól, hogy az intézvényezettnek, illetve a kibocsátónak megengedi, miszerint teendőit maga és a telepes közt megoszsza, maga fogadván el a váltót és más által fizettetvén azt ki, a telepezés által az intézvényezett, illetőleg a kibocsátó a telepes irányában mindössze meghatalmazási viszonyba lep, mely viszony épen nem indokolhatja azt, hogy a váltóbirtokos azért, mert e viszonyt figyelembe nem véve, a telepesnél nem jelentkezik az elfogadó, illetve a kibocsátó elleni jogait elveszítse. Ennek ellenében azonban, mint ép fentebb említve volt, joggal hozhatni föl, hogy a telepezés által az elfogadó és a kibocsátó a telepeshez azon viszonyba lép, melyben az intézvényező az intézvényezetthez áll, hogy tehát a váltóbirtokos e viszonyra figyelemmel lenni s jogainak megóvása végett ugyanazt megtartani köteles, a mit az intézvényező irányában teljesíteni tartozik. A telepezés az elfogadó és a kibocsátó viszonyában lényeges változást von maga után, mely abban áll, hogy ezek a telepezés folytán kénytelenek a kiegyenlítendő összegnek a telep helén leendő kifizetéséről gondoskodni; s ha a váltóbirtokos a telepezésre figyelemmel lenni nem tartoznék, az elfogadó, illetőleg a kibocsátó a legjobb esetben is annak a kellemetlenségnek tétetnék ki, hogy a fedezetet kétszeresen kellene készen tartania. Épen ugy, mint az intézvényező az intévényezettet mint olyant jelöli ki, ki által a fizetés teljesítendő, ugy utalja az elfogadó és a kibocsátó a váltóbirtokos a telepezés által arra, hogy a fizetendő összeget lejáratkor a telepesnél vegye föl. Ehhez járul még, hogy ha a telepezés joga az elfogadónak és a kibocsátónak, a váltó forgalmi képessége érdekében megadatik, e jog csak akkor nem lesz illusoriussá, ha annak megtartása a váltóbirtokosnak bizonyos joghátrány mellett kötelességévé tétethetik; az elfogadót, illetőleg a kibocsátót védő ily joghátrány pedig csak az lehet, ha a váltóbirtokos ép az ezek elleni kereset elvesztésével sujtatik. A most érintett intézkedés mellett alig lehet kétség az iránt, hogy a szóban lévő következmény a váltóbirtokost csak ugy sújthatja, ha a váltón telepesként, az elfogadó, illetőleg a kibocsá17*