Képviselőházi irományok, 1872. XXII. kötet • 921-939. sz.

Irományszámok - 1872-927. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, az 1875-ik évi államköltségvetés IX. fejezete alatt, „Fiume” költség előirányzatáról - 1872-928. Magyar váltótörvényjavaslat

118 92 S. SZÁM. Azonfelül azonban, hogy a váltó által képviselt összeg a hátirat segítségével mobilizálva;, lett, az írj ügylet egyszersmind arra is szolgált, hogy a váltónak fokozottabb értéket, nagyobb garantiát kölcsönözzön: mert minden forgató, ki a kötelezettséget magáról el nem hárítja, az eredeti adó. sok mellett solidaris kötelezettséget vállal a váltó elfogadásáért és kifizetéséért. A hátirat e kétségtelen fontosságának tulaj donitható azon körülmény, hogy az európai törvényhozások annak szabályozását keletkezése után azonnal átvették, a nélkül, hogy e részben a kellő határokat megtartották, vagy az uj intézményt mindenben a váltó-forgalom természetének megíelelőleg szabályozták volna; mert nemcsak hogy kezdetben a váltó többszörös forgatását kizárták hanem azt általában csak akkor engedték meg, ha maga a váltó rendeletre volt kiállítva. E felfogás, mely még a magyar váltó-törvényben is — 15. §-a a) pont — kifejezést nyert, ujabb időben lényeges módosítást szenvedett, helyt adva azon nézetnek, mely szerint a váltó, mint forgalomra szánt papír, külön engedély nélkül is átruházható. A k. n. váltó-rendszabály, melyhez a tervezet is csatlakozik, a most érintett nézetet feltétlenül érvényre emelte, midőn a váltó forgatliatását mint szabályt állitá fel, s attól a váltójogi hatályt csak az esetre vonta meg, ha a forgathatás az első átruházás alkalmával egyenesen megtiltatott. Az intézvényezönek ép ugy, mint a kibocsátónak érdekében állhat meggátolni azt, hogy váltója a rendes joghatálylyal forgalomba helyeztessék, mit az által érhet el, ha a váltóban akár „nem rendeletre", akár más hasonló kifejezés használásával kijelenti, miszerint a fizetést egyedül az intézvényes, illetőleg a rendelvényes részére kívánja teljesíteni, ha tehát a váltó forgathatását egyenesen kizárja. Az ily kizárás következménye abban áll, hogy a forgatmányosok nem váltói, hanem köztörvényi hitelezőknek, vagyis engedményeseknek tekintetnek; ennélfogva ellenük mindazon kifogások használhatók, melyek a váltó-adóst a forgató ellen illették volna, Az érintett tiltalomnak czélja tehát nem az, hogy a váltóból eredő jogok átruházása absolute kizárassék, hanem, hogy az átruházás váltójogi hatálylyal ne történhessék. Hogy a tervezet 2 7. czikkében az intézményes és rendelményes, továbbá az intézvényező és a kibocsátó külön említtetnek meg, abban találja indokolását, hogy a jelen tervezet az érintett személyeket az idegen és saját váltó szerint különböztetni meg, s hogy mindegyik kifejezéssel külön személyt jelöl meg: most a k. n. váltó-rendszabály 9. czikke, melyhez a tervezet alkalmazkodik, az idegen és saját váltóra egyaránt kiterjeszthető, az érintett megkülönböztetés mulhatlanul szükségesnek mutatkozott, mert e nélkül — a tervezet terminológiához képest — a 27. czikk intézkedései a váltónak csak egyik nemét érintenék. 28. §-hoz. A hátiratnak, miként az elöbbeni czikk indokolásában érintetett, egyik, s pedig főczélja a tulajdon átruházása, s e szempontból tekintve a hátiratot, az kétségtelenül cessiot foglal magában, melytől azonban lényegileg és alakilag különbözik; lényegileg azért, mert a forgatmányos nem egyedül a forgató jogviszonyaiba, hanem közvetlen jogviszonyba lép a váltókapcsolatban álló személyekhez olyképen, hogy a váltóból eredő jogokat, mint önállókat, a forgató speciális viszonyaitól egészen függetleneket veszi át; ő tehát proprio nomine és proprio jure lép a váltókapcsolatba olyformán, hogy az ő belépése s az azzal járó jogok a többi érdekeltek személyes viszonyaitól teljesen függetlenek; alakilag a hátirat azért különbözik az engedménytől, mert az átruházás fizetési meghagyás formájában történik; a forgató ép ugy, mint az intézvényező meghagyást intéz az intézvényezett, illetőleg a kibocsátóhoz, arra utasítván ezt, miszerint a váltóösszeget a forgatványosnak fizesse ki. Mindez a hátiratra vonatkozó intézkedéseknél részletesen fog ugyan kifejtetni; mindamellett nem látszott feleslegesnek már e helyütt azon felfogást jelezni, melyből a tervezet a hátirat jogi természetét illetőleg kiindul.