Képviselőházi irományok, 1872. XXI. kötet • 867-920. sz.
Irományszámok - 1872-884. Törvényjavaslat a külföldi dohányért fizetendő engedélyi illeték megváltoztatása iránt
884. SZÁM. 51 más dohánygyártmányokért . . . . • . . . . . 4 „ 20 „ 500 tiszta sulyu grammért; nyers dohányért . 3 „ 50 „ 500 tiszta sulyu grammért. Az általános vámárszabály 8-ik tételének iBiuden egyéb határozmányai érvényben maradnak. '2. §. . Ezen törvény 1875. évi július i-jével lép hatályba. 3. §. Jelen törvény végrehajtásával a pénzügyminister bizatik meg. Shyczy Kálmán s, k., pénzügyminister. Melléklet a 884. száma irományhoz. Indokolása a külföldi dohányért fizetendő engedélyi illeték megváltoztatása iránti törvényjavaslatnak. Az 1853. évi fenálló vámárszabály 8-ik tételének jegyzete szerint a külföldről behozott dohány- és dohánygyártmányokért a vámdijon kivül még az engedély-illeték is fizetendő és pedig: a) dohánylevelek — szárak — virágok és hulladékokért 2 írttal ppben (2 frt 10 kr. o. é.) b) dohánygyártmányokért 2 frt 30 kr ppben (2 frt 63 kr o. é.) tiszta sulyu bécsi fontonként. Ezen illetékek a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok számára már 1836, évben állapíttattak meg és a magyar korona országaiba 1852. évben hozattak be. A külföldről törvényszerű utón behozott dohányokért fizetendő engedélyi illetékek czélja, hogy az államkincstárnak kárpótlás nyujtassék azon egyedárasági nyereményért, mely a dohányjövedék által áruba bocsátott dohányoknál, az illető áru előállítási költsége mellett, annak tariffaszerü árában nyer kifejezést. E szerint az engedély-illetékeknek nem czélja: a külföldi dohányok törvényszerű behozatalát lehetetlenné tenni, hanem azt csupán annyiban korlátozni, a mennyiben a fenálló egyedáruság oltalmára szükséges. Ebből kifolyólag az engedély-illetéknek általában véve nem szabad csekélyebbeknek lenniök azon nyereménynél, melyet a jövedék saját gyártmányainak eladásából huz. Ezen nyeremény azonban az egyes dohánynemeknél igen különböző, mivel az árszabási árak megállapítására nézve azon elv mérvadó hogy az árak oly magasra szabályoztassanak, a mennyire a mindenkori forgalmi viszonyok engedik. Hogy a tarifa-árakban foglalt nyereség fokozatait csak némileg követhessük, az engedély-illetékek részint az érték, részint pedig lehetőleg sok minőségi különbség szerint kellene osztályozni. Azonban az illetéknek az érték szerinti megszabása nem felel meg a sulyvámok rendszerének mely az osztrák-magyar beviteli vámok alapjául szolgál, mig a minőség különbségei szerinti osztályozás 7 *
