Képviselőházi irományok, 1872. XXI. kötet • 867-920. sz.

Irományszámok - 1872-877. Törvényjavaslat a cseléd-, teke-, játék-, kocsi- és ló-adóról

877. SZÁM. 39 lyektől aránylag még sokkal kevesebb jövedelmet várok, mint azoktól, melyeket javaslatba hozok. Áttérve a jelen törvényjavaslat egyes §§. indokolására, abban a behozandó adók elősorolása (1. §.) után, előbb az azok mindegyikére vonatkozó külön rendeletek a III. első fejezetben és azután az azokra nézve közösen intézkedő általános rendeletek a IV. fejezetben soroltatnak elő. Az 1. §-ban azonkívül a törvény hatálybaléptének határideje — az 1875-ik évi január 1-eje — és annak az ország minden részére, tehát a határőrvidékhez tartozott részekre is kiterjesztése van kimondva, — mi ellen alig lehet kifogás, mert a kérdéses adók élvezeti adók, melyek alul magát mindenki, ha akarja, kivonhatja; de fogyasztási adók is mint a dohány és szeszagó, melyekkel a volt határővidék lakosai is, az ország többi részeivel egyaránt tartoznak, s behozataluk — a tekeadó kivételével, mely a volt határőrvidékre nem is terjesztetik ki, — nem változtatja meg a polgárosított határőrvidéken polgárosításuk idején fenállott adókat, melyek az adóknak a földadó-kataszter megigazitásával történendő általános szabályozásáig megtartandók. A tekeadó a polgárosított határőrvidéken a következő adótételek szerint szedetik: a) a városokban: törzsadó 10 frt 50 kr, rendkívüli pótlék ..*'.. 4 „ 20 „ összesen . . 14 frt 70 kr; b) más helyeken : törzsadó . . . . . . . ..... ... . 6 frt 30 kr, rendkívüli pótlék ........... 2 „ 52 „ összesen , . 8 frt 82 kr. Az I. fejezet alá foglalt 2 — 6. §§. a cselédadóra, a II. fejezet 7-—13. §§. a teke- és játékadóra és a III. fejezet 14—21. §§. a kocsi- és lóadóra külön vonatkozó rendeleteket tartalmaznak s megállapítják az adókötelezettséget, az adómentességet, az adótételeket és az adóév alatt szaporodott vagy más tekintetben változást szenvedett adótárgyak megadóztatására vonatkozó szabályokat. A cselédadót csak a férficselédekre és szolgákra terjesztettem ki, mert midőn egyrészről a nőcselédség kisebb-nagyobb háztartásokban egyaránt szükséges, a férfi házi, főkép számos cselédség tartása az, mely inkább fényűzési jelleggel bir; másrészről pedig, midőn a munkaképes férfi viszonyaink között munkát és keresetet a háziszolgálat körén kivül is mindig találhat, a szegényebb sorsú nők férjhezmenetelük előtt élelmük megkeresése végett leginkább háziszolgálat keresésére vannak utalva, s azért becsületes megélhetésüknek ezen csaknem egyetlen módját megnehezíteni czélszerünek nem tartom. Az adótételeknek a 4. §. szerint a cselédszámmal bizonyos határig emelkedő fokozása avval iiidokoltatik, hogy ott, a hol több cseléd tartatik, a nagyobb vagyon és fényűzés criteriuma nemcsak a nagyobb számú, hanem különféle rendeltetésű és különbözőkép fizetett cselédek tartásában mutatkozik, mely árnyalatok a törvényben legczélszerübben a fokozatos adóemelkedés által fejeztetnek ki. A fokozást azonban hatnál több cseléd tartásánál azon okból nem vélem folytatandónak, mivel ez esetben a progressio oly mérvet öltene, mely mellett a fényűzési adó inkább tilalommá válnék. Az 5. és 6. §§. intézkedésére azért van szükség, mivel a nélkül az adótárgy eltitkolása nemcsak könnyittetnék, hanem egyenesen jutalmaztatnék. A teke- és játékadónál a 7. §. külön az adótárgyakat, a 8. §. külön az adóra kötelezetteket jelöli ki. Az adómentességei (9. §.) ezen adóknál nemcsak a 3. §-ban elősoroltakra, hanem tekeasztalok készítésével és árusításával foglalkozókra, a tébolydákra és kórházakra is ki kellett terjeszteni, mint oly helyekre, hol a teke —• és játék nem fényűzési tárgy gyanánt használtatik.