Képviselőházi irományok, 1872. XXI. kötet • 867-920. sz.
Irományszámok - 1872-905. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése a megyék, kerületek, vidékek és székek 1875. évi közigazgatási-, árva- és gyámhatósági kiadásainak fedezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában - 1872-906. A véderő-bizottság jelentése „a cs. és kir. hadsereg (haditengerészet) és a m. kir. honvédség egyéneinek katonai ellátásáról” szóló törvényjavaslat tárgyában
180 006. SZÁM. rozni: és vájjon ez által nem szaporittatik-e a kétségen kivül nehézkes, közösen elintézendő ügyek száma? Erre nézve azonban a bizottság többsége ugy az 1868: XLI. törvényczikk 20. és 21. §§-ai értelmében, melyek szerint „háborúban vagy általán tényleges szolgálatban rokkanttá lett honvéd-tisztek és honvédek ugyanazon kedvezményekben részesülnek, melyek e tekintetben a hadseregre nézve fenállanak, és ugyané kedvezmények kiterjesztetnek az ellenség előtt elesett vagy sebeik következtében elhalt honvéd-tisztek özvegyeire és árváira is' : , továbbá „azon költségeket, melyek a hondvédségnek hadi czélokra lett mozgósításából és alkalmazásából erednek, a közös hadügyminister tárczája viseli", — valamint azon körülmény folytán, hogy külön törvény alkotása esetén a honvédségre nézve mégis mulhatlanul szükséges, hogy annak határozraányai a hadügyminister működését is igénybe vegyék, s minthogy ezen törvény is csak a monarchia két fele ministeriumainak egyetértésével, a monarchia két felében szintén azonos elve szerint volna meghozandó — helyesnek találta azon módot, a melyet előterjesztésében a honvédelmi minister követett, s a mely szerint a közös hadsereg és a hondvédség egyéneinek katonai ellátásáról egy törvény két külön fejezetében történik intézkedés. Annál kevésbé vélte pedig ezt mellőzhetőnek a bizottság, minthogy számos egyén szolgálatának egy részét a közös hadseregnél, más részét pedig a honvédségnél végzi, és igy nyugdíjaztatásánál a véderő mindkét részében teljesített szolgálatai mind a két hatóság közbenjötte mellett veendők számba. Á bizottság kisebbsége azonban e kórdésben különvéleményt jelentett be, melyet |. alatt terjesztünk a tisztelt képviselőház elé. Egyhangúlag helyeselte ellenben a bizottság azon változtatásokat, a melyek az előterjesztett tőrvényjavaslat a katonai ellátás eddigi rendszerén eszközöltetnek. Az általános védkötelezettség következménye azon elv, hogy a hadsereg (haditengerészet) és a honvédség kötelékéhez tartozó minden egyén ellátás tekintetében azonos bánásmód alá essék; a teljes nyugdíjaztatásnak 40 évi szolgálat után jogosultsága a katonai szolgálat súlyos természeténél fogva indokolt; helyes és az állam túlságos terheltetését megelőzi azon rendszabály, hogy 60 éves koron vagy 40 évi szolgálaton alul nem nyugdíjazható senki, a ki szolgálatképes, mig a fenálló rendszer szerint minden hadjárat után számos szolgálatképes tiszt nyugdíjaztatott az állampénztárnak tetemes rovására; a nyugdíjnak az egyes szolgálati évek szerinti kiszabása kétségen kivül igazságosabb, mint az öt évi időszak szerinti kimérése, a szenvedett sérülésekhez mért sebesülési pótdijak szintén méltányosabbak az eddigi rendszernél, mely szerint a sebesült rendfokozatánál egygyel magasabban nyugdíjaztatott; az ideiglenes nyugdíjazás intézményét igazolja azon körülmény, hogy a rövid szolgálati idő után szolgálat-képtelenné vált egyénnek is bizonyos időre van szüksége, mig megfelelő alkalmazást nyerhet a polgári életben; a végkielégítések rendszere megtakarításokkal jár; végre a törvényjavaslat 130. §-ban azon rendkívüli esetekről történik intézkedés, a melyekbén kivételes viszonyok közt tett szolgálatokért az illetők külön ellátásban részesülhetnek. Szintén egyhangúlag helyeselte a véderő-bizottság azon elveket, a melyek szerint a jelen törvény intézkedései csupán azon egyénekre nézve birnak visszaható erővel, de ez esetben is csak a törvény életbeléptétől fogva, kik már a fizetésfel emelések bekövetkezte óta nyugdíjaztattak. Ezektől pedig, bár ez által a nyugdijak Összege 177.000 frttal emelkedik, e kedvezményt nem vélte a bizottság megtagadhatónak, mert nyugdíjaztatásuk akként történt, hogy az előbbi csekélyebb fizetésekhez mért nyugdíj tételek reájuk nézve csakis az uj nyugdijazási törvény életbeléptetéséig lettek mint érvényesek megállapítva, a mikor eleve történt kijelentés szerint nyugdijaik tényleges fizetéseikhez képest fognak véglegesen kiszabatni. Ez intézkedés pedig azon körülményből eredt, hogy a fizetésfelemelések nem egyszerre egy időben, hanem fokonként eszközöltettek, és hogy a nyugdijazási törvény csakis a fizetésfelemelések után vétethetett tárgyalás alá. Azon kérdésre nézve, hogy a pénzügyi tekintetben mily következmények folynak a jelen
