Képviselőházi irományok, 1872. XXI. kötet • 867-920. sz.

Irományszámok - 1872-902. Törvényjavaslat az 1871:LI. t.-cz. némely határozatainak módositásáról, a birósági végrehajtók hatáskörének szabályozása tárgyában

903. SZÁM. 169 végrehajtónak kiadmányozni s kézbesiteni kell. Mind e munka s esetleg a költségek iránti ismételt végrehajtás az e javaslatban érintett módon sok esetben megkímélhető. Visszaéléstől lehetetlen tartani, mert a felszámítás helyességéről a következő 6. §-ban lehetőleg gondoskodva van. Különben, ha mind a végrehajtató, mind a végrehajtást szenvedett fél a felszámításban megnyugszanak, s ha a 6. §-ban körülirt felügyelet pontosan gyakoroltatik, a jogsérelemnek lehetősége is ki van zárva, kivált, midőn a félnek szabad tetszésétől függ, hogy a felszámításban megnyugodjék. E rendelkezés egyébiránt a külföldi s különösen a bajor perrendtartás hasonló gyakorlati rendelkezésének teljesen megfelel. A 6. §-hoz. Az e §-ban szabályozott felügyelet könnyen gyakorolható akként, hogy az elnök, illetőleg járásbiró a díjszabályzatot, s ha szükségesnek látja, az illető eljárási jegyzőkönyvet a végrehajtó könyveinek egyes tételeivel egybeveti. Hogy a fegyelmi eljárás akkor is alkalmaztassák, ha illetéktelen díjfelszámítás esetén magánpanasz nem emeltetik: ez a sanctiónak olyan neme, mely az 5. §. rendelkezése esetén feltétlenül szűk ségesnek mutatkozik. A 7. §-hoz. A bíróságok általában elismerik, hogy azzal, ha a végrehajtó eljárási költségeit ők állapítják meg, a visszaélés lehetősége kizárva nincs. Több törvényszék idevonatkozó nyilatkozatában különösen megjegyzi, hogy az eljárási költségeknek az 1871: LI. törvényczikk 27. §-a értelmében ellenőrzése felette nehéz, sőt sok esetben majdnem lehetetlen. Mindez arra utal, hogy fősuly arra fektettessék, miszerint maguk az érdeklett felek tétessenek abba a helyzetbe, hogy az eljárási költségek felszámítását ellenőrizhessék. Ennek alapfeltétele az, hogy a bíróság területének minden kézségére előzetesen s egyszer mindenkorra állapítsa meg a végrehajtó utazási költségét a végrehajtó székhelyétől számítva, s egyszersmind jegyezze meg, hogy e költség és a napdij miként osztandó fel az esetre, ha ugyanazon helyen és időben több hivatalos cselekmény teljesíttetik. Végre szükséges, hogy az ekként készült díjszabályzatba az 1871: LI. törvényczikk 24. §-a szintén beiktattassék. E díjszabályzat ugy a bíróság irodájában, mint a községek jegyzői vagy bírói helyiségén nyilvántartandó, de egyszersmind a végrehajtó által minden hivatalos eljárásnál az érdeklett feleknek s tanuknak felmutatandó. E tanuk falukon rendszerint községi elöljárók, kik az érdeklett felekkel egyetértve, bizonyára gondoskodni fognak arról, hogy a díjfelszámításnál a törvény határozatai megtartassanak. A felek természetesen e mellett is kívánhatják, hogy az 5. §. értelmében a bíróság állapítsa meg a költségeket. Általában ez intézkedés annál szükségesebb, mert a nagy közönség előtt az 1871 : LI. törvényczikk 26. és 27. §§-aiban hivatkozott birói ügyviteli szabályok teljesen ismeretlenek. A 8. és 9. §§-hoz. A 8. §-ban foglalt rendelkezés e javaslat 4. §-ának szükségképen! következménye. Budapesten, 1874. deczember 17-én. Dr. Pauler Tivadar s. k., igazságügymimsíer. KÉPVH. IBOMÁNT. 1872—75. xxi. 22