Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.

Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak

860. SZÁM. 85 melyekben az állam czélszerünek látja megtagadni a kiadást, melyre szerződés által nincs kötelezve. Bármi legyen egyébiránt az ok, mely az államot a kiadás megtagadására biria, ez nem lehet az, hogy ezáltal a gonosztevő büntetlenségét biztosítsa. Sajátságos helyzet volna az, ha az állam területén büntetlenül járna és kelne oly egyén, a kiről mindenki tudja, hogy a szomszéd országban gyilkosságot vagy rablást követett el s az erkölcsiség és a jogrend gúnyára, egy idegen ország által mintegy oltalmaztatnék a megérdemlett büntetés ellen. Külföldi bűntettesek ellenében, ha kiadatásuk megtagadtatik, két módot követhet el az állam: vagy kitiltja őket területéről, vagy saját biróságai elé állitja őket, azon bűntett miatt, melyet külföldön követtek el. Az államnak joggal kell birnia ezen módok mindegyikének alkalmazására, s minthogy az utóbbi a büntető-törvénykönyv keretébe tartozik, ez okből vétetett az be a 10-ik §-ba. A magyar állam e jogot folyton gyakorolta is, s néhány évvel ezelőtt egy nagy feltűnést okozott esetben a hazai bíróságok ítéltek oly külföldi felett, a ki külföldön elkövetett bűntett elkövetésével vádoltatott; az érintett esetben azonban a vád alapossága nem bizonyittatván be: a magyar bíróság által felelősségre vont külföldi vádlott felmentetett. „ alkalmazhatók." A törvény rendelkezése permissiv, ellentétben a 8-ik §-szal, mely imperativ. Az államnak szabad kezet kell engedni ily esetekben, hogy vagy kiutasíthassa vagy biróságai elé vonhassa a külföldit vagy pedig bevárhassa az alkalmas időpontot, melyben a kiadást eszközölheti a nélkül, hogy mint ez kivételes bíróságok felállítása esetén előfordul, a rendes bíróságok és eljárási formák által nyújtott garantiáktól fosztassák meg az illető, „szerződések és elvek szerint." A kiadás nemcsak szerződéses kötelezettség folytán, hanem erkölcsi szempontból is eszközölhető és eszközlendő, mindazonáltal azon elvek fentartása mellett, melyek vagy külön kiadási törvényben, vagy a többi államokkal kötött szerződésekben foglaltatnak s a nemzetközi jog elfogadott tételeit képezik. Mind a 8-ik, mind a 10-ik §-ból, összefüggésben a 13-ik §-szal, több bonyolódott kérdés támadhat. Melyik állam területe képezi a bűntett elkövetési helyét? a tettes az egyik állam határán lesben állva, átlő a másik állam területére s meglövi ellenségét. Hol követtetett el ily esetben a bűntett? Ott-e, .hol a tettes puskáját elsütötte, vagy ott, a hol a lövés bűnös eredménye bekövetkezett ? Megtörténhetik és meg is történt, hogy egy és ugyanazon cselekmény egyik része az egyik államban, másik része pedig egy másik államban foganatosittatott, s azon sajátságos helyzet állott elő, hogy az egyik állam törvénye szerint nem büntetendő a cselekmény, mig a másik állam törvénye szerint büntetés alá esik. Ha ez utóbbi állam a tettes hazája: az esetben nem forog fen nehézség; de ha nem a tettes hazája az, a mely a cselekményt büntetés terhe alatt tiltja s a bűntett vagy vétség nem egy cselekmény, hanem a cselekményeknek egymásba nyúló lánczolata által jött létre, melynek egyik része az egyik, a másik része a másik állam területén foganatosittatik: ez esetben nagy jelentőséget és fontosságot nyer a kérdés, hogy melyik a két állam közül tekintendő a bűntett vagy vétség elkövetési helyének? Nem rég egy gyakorlati eset alkalmából, melynek tárgyát egy Poroszországban tiltott, Hamburgban pedig megengedett s levelezés utján kötött szerződés képezte, a berlini főföllebbezési törvényszék Ítéletének helyessége, egy névtelen (valószínűleg Bar), valamint Wáchter által kétségbe vonatott Mindkét értekezés kiváló becscsel bír, s tanulmányozása azon óhajt ébreszti fel, vajha a magyar jog-