Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.

Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak

860. SZÁM. 81 megállapítások vannak érvényben mindenütt. Ma tehát még kevésbé lehet kétséges, hogy büntetendő cselekményt képez-e más személyének vagy vagyonának jogtalan megtámadása, mint a régi korban. De a helyes igazságügyi politika sem engedi meg a gonosztevők büntetlenségét; sőt saját államunk jogrendé, saját polgáraink személy- és vagyonbiztonsága is nyíltan ellenzi, hogy a honosaink által külföldön elkövetett büntettek tettesei, hazatértük által a büntetés alól felmentessenek; mert, ha ma mi hagyjuk büntetlenül a büntettet, melyet honosunk külföldön elkövetett, holnap külföldi szomszédunk fogja büntetlenül hagyni az ő alattvalója által a mi területünkön elkövetett gonosz merényletet s a mely mérvben veszélyeztetik az itteni gonosztevők szomszédaink nyugalmát és biztonságát, azon mérvben fog a mi polgáraink nyugalma veszélyeztettetni a szomszéd országban lakó gonosztevők által. Ha eltekintve ezen messzebb ágazó folyományoktól, csupán igazságügyi szempontból tekintetik e kérdés, e körvonalban is lehetetlen fel nem ismerni, hogy a hazajövő bűntettes részére biztosított büntetlenségben egyrészről a vakmerőbb ravaszságnak nyujtatik előny, míg másrészről a bűntettes indirecte ujabb bűntettre mintegy felhivatik. Egy itteni honos lopást követ el a Lajthán tul valamely határvárosban, de tetten kapatik s minthogy nem állott ellent, az ottani bíróság elé állíttatik és elitéltetvén, büntette miatt bűnhődik. De feltéve az esetet, hogy a tolvaj ellenszegül üldözőjének s tudva azt, hogy büntetlenül marad, ha sikerül magát ennek hatalmából kiszabadítva; hazájába menekülni: vájjon nem ösztönöztetik-e a tolvaj, a büntetlenség kilátása által egy másik, az előbbinél súlyosabb bűntettre? vagyis arra, hogy üldözőjét megtámadva, magát, habár annak élete elleni merénylet által is kiszabadítsa? Nem ugyanezen ösztönt ébreszti-e fel a szökés által elérhető büntetlenség az esetben is, ha a külföldön elitélt s az ottani börtönben létező egyén tudja, hogy a bármi utón, habár őrének meggyilkolása által elért megszökése és hazajutása által, mind előbbeni büntette, mind a szökés eszközölhetése czéljából elkövetett gyilkosság, büntetlenekké lesznek s hogy előbbi bűntetteinek büntetését egy ujabb, sokkal borzasztóbb bűntett által végkép megszüntetheti. E szabály, bármily élesen tűnjenek elő annak következményei, nem mindenik állam által fogadtatott el teljesen s minden folyományaiban. A franczia ,Code ő? instruction criminelle" 5-ik czikke csak az esetben rendeli, illetőleg engedi külföldön elkövetett bűntett miatt Francziaország területén megindittatni a bűnvádi eljárást: ha az állam s illetőleg annak hitele ellen, vagy pedig ha franczia által franczia ellen követtetett el. Más ország lakosa elleni bűntett miatt a törvény világos értelme szerint, a hazatérő franczia alattvaló nem vonatik bűnvádi felelősség alá. Ezen intézkedés, mely már a törvény előkészítése alkalmával éles megtámadás tárgyát képezte s melynek szövege ellentétben áll az államtanács megállapításával és az előadó előterjesztvényével, az idők folyama alatt sem eredményezett megnyugvást; minek következtében a bűnvádi eljárásnak módositása iránt a kormány által 1842-ik évben előterjesztett törvényjavaslatba azon módosítás vétetett fel, „hogy a franczia törvények szerint büntetendők azon francziák, kik az ország határain kivül büntettet követtek el, akár franczia, akár pedig külföldi ellen."' A viták, melyeket e törvényjavaslat mindkét kamarában előidézett, tartós érdekkel bírnak. A mit Broglie, Carré, az igazságügyminister, Martin du Nord; továbbá La.plagne, Bcvris; a, mit Bossi és Merichon az egyik vagy másik irányban mondottak, az nem hangzott el végkép a teremben, melyben a szavak kiejtettek. A kifejtett eszmék feltalálhatók és felismerhetők valamennyi művelt nemzetnek e tárgygyal foglalkozó munkáiban, az internationalis jog elveinek elemzéseiben ép ugy, mint a büntetőtörvény területi hatályát taglaló criminalisták műveiben. KÉPVH. IBOMÁNY. 1872 — 75. XX. 11